Az emberi jogok bajnokai

„A diszkrimináció a jogban és a mindennapokban a nőket, a világ népességének a felét, másodrendű állampolgárrá és erőszak tárgyává teszi. Egyes bennszülött népek már régóta csak nem kívánt vendégek saját őseik földjén. A rasszizmust még nem győztük le, hiszen a világon a kisebbségeket és más veszélyeztetett személyeket jelenleg is érik faji indítékból elkövetett támadások. Mindannyiunknak át kell éreznünk fogyatékkal élő embertársaink helyzetét, azokét, akiket morbid kíváncsisággal méregetünk, amikor utunkba kerülnek, de akik, sajnos túl gyakran, számunkra kényelmesen láthatatlanná válnak, amikor jogaikat kívánnák érvényesíteni.

Ugyancsak el kell ítélnünk a bevándorló munkavállalókkal szembeni rossz bánásmódot, akik gyakran páriának minősülnek azokban az országokban, ahol szükség van a munkájukra. A világon mindenhol vannak emberek, akiket kirekesztenek, akiknek megsértik emberi jogait, akiket bántalmaznak a nemi irányultságuk miatt. Az idősekre családjaik és a közösségek egyre inkább csak úgy gondolnak, mint »felesleges, eldobandó teher«, ahelyett, hogy a tapasztalat és bölcsesség forrásának tekintenék őket.

Az emberi jogok védelmezői szerint ezeket a körülményeket megfelelő intézkedésekkel úgy kell megváltoztatni, hogy mind a jogszabályokban, mind érvényesülésükben elismerjék az áldozatok jogait, segítsék beilleszkedésüket és elősegítsék a társadalom nyitottabbá válását az oktatás fejlesztésével. Sok ország, ahol hosszú története van a különféle népcsoportok kirekesztésének és diszkriminációjának, újrafogalmazta vagy tervezi újra fogalmazni törvénykönyveit, hogy azok tükrözzék az egyenlőség egyetemes eszméjét és a nemzetközi jogban megnyilvánuló értékeket. Hazám, Dél-Afrika is így tett.”