A Fidesznek teljhatalom sem elég!

„Több mint másfél évtizede két álláspont van jelen mind a magyarországi, mind a határon túli magyar politikában. Az egyik a szomszéd országok demokratáival való együttműködés, a másik a „határokon átívelő nemzetegyesítés” politikája, az egyik a szomszéd országokban elérhető integráció és emancipáció, a másik a konfrontáció politikája. Az alapszerződés vagy a kisebbségi magyar pártok kormányzati részvétele az előbbi, a státustörvény, a MÁÉRT és a kettős állampolgárság az utóbbi eszköze. A Fidesz másfél évtizede csak az utóbbit tekinti legitimnek, miközban mind Magyarországon, mind a határon túli magyar kisebbségekben jelentős tábora van mindkettőnek: ez jut kifejezésre a határon túli magyar politika belső konfliktusaiban is és az itthoni konfliktusokban is.

Az ottani választási eredmények nem azt mutatják, hogy Duray Miklós vagy Tőkés László álláspontjának a kisebbségi magyarok körében többsége lenne. Most azonban Navracsics azt az igényt fogalmazza meg, hogy a másik álláspont, ami mellett a 2004-es népszavazáson az összes választójogosult közel tizennyolc százaléka, egymillió-négyszázhuszonnyolcezerötszázhetvennyolc magyar állampolgár foglalt állást aktívan (a távolmaradásukkal állást foglaló passzív milliók mellett), jelen se legyen a magyar politikában, a magyar Országgyűlésben. (Ahogy a MÁÉRT-re a Híd pártot még megfigyelőként sem hívta meg a Fidesz-kormány.) Azok, akik mást képviselnek, mint a Fidesz, még ellenzékként sem legyenek ott. Mintha a 2005-ben igennel szavazó nem egészen húsz százalék képviselné a magyarság egészét. Ezt az akkor húszszázalékos álláspontot teszi a Fidesz a mai kétharmados többségével az egyedüli, százszázalékos magyar állásponttá.”