„- Volt már olyan nehéz évtizede a labdarúgócsapatnak, mint a mostani?
- Több mint ötven éve, ötéves korom óta vagyok Ferencváros-drukker, amit a bennfentes fradisták, Albert Flóri, Kű Lajos, Rudas Feri, Rákosi Gyula, Fenyvesi Máté is réges-régen tudnak. Ilyen negatív évtizede nem tudom, hogy volt-e már a Fradinak, ez annál is nagyobb vesszőfutás, mint amikor a nevét elvették, és Kinizsinek hívták az ötvenes években. Remélem, hogy a Ferencvárosra szebb napok köszöntenek, ezt már csak a milliós nagyságrendű szurkolótábor is megérdemelné. De bárki bármit mond is, amíg nem lesz egy erős, nemzetközi szinten is ütőképes Ferencváros, addig magyar futball sem lesz.
- Kijár a meccsekre?
- Szeretném, ha a Ferencváros profitálna abból, hogy olykor-olykor kinn vagyok a meccsein, ezért időnként ki fogok járni. De nem tartok igényt semmilyen pozícióra, csakis klubszeretetből és szurkolói hűségből segítek a csapaton, ha tudok. (...)
- A futballcsapatot éppen értékesíteni próbáló Kevin McCabe-bel már kétszer is találkozott. Miben tud neki segíteni?
- Én nem McCabe úrnak szeretnék segíteni, hanem a Ferencvárosnak. A világon semmi bajom nincsen vele, hiszen nem is tudok róla szinte semmit, és nagyon kulturált megbeszélést folytattunk. Azt se tudom, hogy valóban ő-e egy személyben a döntéshozó. Arról van szó, hogy a labdarúgó-szakosztálynak - az ingatlanjaival együtt - legalább ötven százalékot meghaladó mértékben magyar kézbe kellene kerülnie, máskülönben nem tud úgy működni, ahogyan azt a szurkolók elvárják. McCabe úrral december 3-án lesz még egy találkozónk, amelyre meghívtam Bánki Eriket, az Országgyűlés sport- és turizmusbizottságának az elnökét, illetve Kósa Lajost, a Fidesz alelnökét, de meghívom majd Kubatov Gábort is. Az a dolgunk, hogy megpróbáljunk olyan magyar befektetőket találni, akik reménykeltő tárgyalásokat folytathatnak McCabe-bel.”