„Azt állítja [Szalai Annamária], hogy az Alkotmányos megfontolásokon túl is létezik egy mérce, amihez igazodnunk kell. Ez pedig a közösség érdeke, a társadalom integritása. Ez utóbbiak bonyolult kategóriák. Tartalmuk nagyobb részt attól függ, hogy ki fogalmazza meg azt, mi is a társadalmi érdek, és hogy miként szolgálható a társadalmi integráció. De az elég nyilvánvaló, hogy ezek a fogalmak mást jelentenek Szalai és a Fidesz szótárában, és mást a miénkben. Parlamentáris demokráciában, jogállamban törvényekben, jogszabályokban tesszük egyértelművé, hogy mit gondolunk a közösség érdekéről. Ezért akkor fogalmazunk helyesen, ha azt mondjuk, hogy a szabadság nem korlátlan, hanem csak törvényes keretek között gyakorolható.
Ha a Médiahatóság elnöke fenntartja magának a jogot, hogy a hatályos törvényeken túlmutatóan ő maga határozza meg, hogy milyen célból élhetünk szabadságunkkal, akkor az önkényhez vezet. Ez azt jelenti, hogy azt szabad, amit ő (és a Fidesz) megenged. Amit ő jónak lát.
Én azt gondolom, hogy a közösség legalapvetőbb érdeke éppen a szabadság megóvása, lehetőség szerint kiterjesztése. Mert azt tanultuk meg, hogy minden olyan törekvés, amely bármely, akár legnemesebb eszme nevében is a szabadság helyett mást helyezett a társadalmi élet középpontjába, végül alávetettséget és nyomorúságot hozott. Ezt a jövőt kínálja nekünk a Fidesz. Azt mondják, hogy a mi érdekünkben, a nemzet érdekében.
Szerintem meg saját hatalmuk érdekében…”