„»Nem lehetett előre számítani a katasztrófára« – nyilatkozza az ajkai vállalat egyik vezetője. Hazudik, éppen úgy, mint a gyáva, helyezkedő, felelőtlen nyolcvanas évekbeli vezető a filmben. Igenis lehetett számolni vele. Még a cunamit is látták a műholdról, amint közeledik, csak a szállodabizniszben érdekeltek nem szóltak a nyaralóknak, hogy fussanak el a partról; New Orleansról évek óta tudták, hogy el fogja mosni a tenger, de épp abban voltak érdekeltek az ingatlanbrókerek, nem a gátépítésben. Tudták jól az indiai Bhopalban vegyi üzemet működtető amerikaiak és az erdélyi Nagybánya aranyát ciánnal kimosó ausztrálok is, hogy katasztrófához vezethet a nem elég biztonságos technológia, a túlhajszolt termelés, a túltelített zagytároló, mégsem tettek ellene semmit. (...)
Ajkán az eredetileg befogadható lúgos iszap mennyiségének a sokszorosát töltötték az öreg zagytárolóba; az idei tavasztól őszig pont kétszer annyi eső hullott a Bakonyban, mint átlagos nyaranta szokott. Szeptemberben már a domboldali földek sem bírták elnyelni a vizet a környéken. Ezekből az adatokból, rendkívüli körülményekből lehetett (volna) számításokat végezni, csak hát az is pénzbe kerül. Csökkenti a hazavihető hasznot. A tisztán profitra törő cég tízmillió forintra biztosította magát, az általa most okozott kár ennek a tízezerszeresére rúghat. Még hogy nem lehetett számítani, számolni egy katasztrófával? Most majd ők is megtapasztalhatják, hogy mennyire lehet.”