„Kísérleti nyulak lettünk.
Mert amit Orbán gazdaságpolitikának hív, az egyelőre nem több egy hihetetlenül kockázatos kísérletnél. A miniszterelnök javaslatainak több gyenge pontja van.
Kezdjük a dolog filozófiai részével. Ez ugye nagyjából úgy szól, hogy a »közérdek jó, a magánérdek bűnös«. Eleve gyanússá teszi ezt az érvelést, hogy minden államimádó despota ezt mondja, ráadásul magabiztosan úgy tesz, mintha a közérdek nem lehetne más, mint amit ő annak tart. A despoták szájából ez úgy néz ki, hogy »a közérdek (egyetlen hiteles megfogalmazója) én vagyok«. Ugye ismerős a fogalmazás?
A demokraták nem így gondolkodnak. Azt mondják, hogy a társadalom érdektagolt. Sok fajta érdek van egyszerre jelen a társadalomban. Milliónyi magánérdek, különálló csoport érdekek (családok, intézmények, társadalmi rétegérdekek stb.) és persze igaz, létezik egyfajta közérdek is. De minél összetettebb egy csoport, annál nehezebb megmondani, hogy mi is a csoportérdek. Különösen így van ez a nemzeti érdekkel, mint közérdekkel. Valószínűleg mást gondol például a közérdekről a munkanélküli és mást egy vezető menedzser. (...)
A polgári fejlődés elmúlt századai éppen annak elismeréséről szóltak, hogy a személyi függés feudális rendszeréből felszabadított polgárnak szabadsága van, azaz vannak, lehetnek a hatalomtól független legitim érdekei, és a polgári állam intézményeinek sincs korlátlan hatalma polgárai felett. Orbán ezt vitatja most, amikor azt mondja, hogy az állam működése nem lehet tekintettel a magánérdekre. Ezzel az érveléssel a kormányfő megszűnt modern polgári demokratának lenni. Zavaros gondolkodású, hagymázas despotaként áll előttünk. A polgári Magyarország motorja helyett annak fékévé változott.”