„Kell-e ez a szigorúság?
Ha gyorsan akarunk válaszolni, akkor valami hasonló egész biztosan szükséges, mert a hallgatói önkormányzatok gyakorlatban ismert működése, illetve a korlátlan tantárgy- és vizsgafogyasztás komoly tényező a felsőoktatási intézmények működésképtelenné válásában. A változás dolgozó hallgatóknak sem hátrány, munka mellett jellemzően nem ugyanazt a tárgyat végzi többször a diák, hanem összességében hosszabb ideig tart neki a képesítés megszerzése. A dolgozó hallgatót épp a jelenleg sok intézményben általános, a hallgatói önkormányzatok által jóváhagyott ösztöndíj-rendszer érinti hátrányosan. Ma ugyanis könnyebb ösztöndíjhoz jutni a teljes tanulmányi anyag gyenge teljesítésével, mint a munka mellett végezhető részmennyiséget kiválóan elvégezve. (...)
A rendszerváltáskor senki nem volt felkészülve arra, hogy szükség lesz az általános középiskolai végzettségnél többet, de a hagyományos felsőoktatási szakoknál kevesebbet nyújtó, rugalmasabban kezelhető oktatási formákra. Jobb híján az ilyenre vágyók mégiscsak valamilyen felsőbb intézménybe kerültek. Szebben néz ki a statisztikában néhány tízezerrel több hallgató, mint ugyanennyi munkanélküli. Persze drágább is. A meglévő egyetemek létszámának felduzzadása mellett ekkor kezdődött el az ilyen felvételizőket felszívó, papíron diplomát adó, valójában meglehetősen gyenge képzést nyújtó fantomintézmények elszaporodása is. (...)
A törvénytervezet kidolgozói a fennálló állapotok két logikus következményével nem számoltak. Az egyik, hogy a szigorítás, a tandíjkérdéshez hasonlóan kemény ellenállást válthat ki az országos politikában sem kispályás hallgatói önkormányzatokból, egy diáktüntetés pedig nem mutatna jól a nemzeti együttműködésben. A másik, hogy a két féléves szabály tízezrével fogja a lemorzsolódókat termelni, akik kiesnek a felsőoktatásból. Mivel nem végeztek, a munkaerőpiacon hasznavehető papírjuk nem lesz, tehát vagy visszatömik őket ugyanabba a rendszerbe, ami kidobta őket (ez ismét elfedi a bajt egy időre), vagy kitalálnak nekik valami használható képzési formát, vagy ennyivel több szakképzetlen pályakezdő munkanélkülit kell bevallani a statisztikákban.”
