„Csak a napokban tűnt fel egy glosszistának, hogy még a nyáron az új kormány egészségüggyel foglalkozó minisztere Pro Sanitate-díjat adományozott Pócs Alfréd miskolci ortopéd sebésznek és dr. Szabó Gergely terényi háziorvosnak. A közvélemény sajnos feledékeny, pedig emlékeznie illene mindkét orvosra. Pócs doktor például, aki a Szent Korona-tan állhatatos terjesztője, a Hun Fokos Szövetség elnöke, az egri hon- és kórházvédő háborút vezette. S ő volt az, aki annak idején a magyarság nevében lefoglalta a makói gázmezőt, de minthogy a szakrális előírásokkal ellentétben a dobpergés közepette nem jobbról balra, hanem balról jobbra jelölte ki karókkal a lelőhelyet, azóta se jött fel egy köbcenti gáz sem a mélyből. Szabó doktor egyszerűbb eset: ő a kommunista diktatúra legsötétebb óráiban, midőn a Gyurcsány-kormány épp bevezetni készült a magyarság megsemmisítését célzó 300 forintos vizitdíjat, mellén megtépve a fehér gyolcsinget azt kiáltotta a szélrózsa minden irányába: márpedig én nem szedek vizitdíjat. (...)
Ha meg azt is ideszámoljuk, hogy lapzártakor a nemzeti centrum kormánya még annak a minimális elvárásnak se tudott megfelelni, hogy elintézze: a külföldi könyvkiadók mellőzzék Konrád, Esterházy, Nádas és a többi konjunktúralovag köteteinek a kiadását, s helyettük az új nyelvkirályok műveit terjeszszék a civilizált világban, akkor a kitüntetés nélkül maradók jelenlegi nemzeti együttműködési idegállapotát ismerve nagy bicskanyitogatás veszi kezdetét: azt fogják mondani, még el se mentek a kommunisták, és máris visszajöttek.”