Nem vagyunk, s nincs is ránk igény

„Mind több velem korú barátom, fiatal gyerekek szülei gondolják és teszik: el innen, el! Mások, ahogy magam is, kissé gettószerűen élünk, a külvilág hisztijétől védett lakókörnyezetből autóval visszük a gyerekekre fi gyelő alapítványi óvodába a kisfiunkat, és nagy fiunktól riadt szégyenkezéssel hallgatjuk a pesti elit gimnázium falai közötti mindennapi zsidózásról, cigányozásról szóló beszámolókat.

Lassan így is, úgy is kívülállók leszünk. Másfelől a hiszti igen eltúlzottnak tetszik, a düh iránya pedig céltévesztettnek. Eltúlzottnak, ha azt vizsgáljuk, igaz-e az a tétellé erősödő félelem, hogy a jelenlegi hatalom elsikkasztja a választás lehetőségét. Ez nyilvánvalóan nem igaz: négy év múlva szabad választások lesznek Magyarországon. Ezen indulni fognak a mostani kormányzóerőkkel szemben álló pártok is, és ha a programjuk, a politikusaik vonzóbbak lesznek, és/vagy a mostani kormányból kellőképp kiábrándultak a választók, akkor új erők kormányozhatnak Magyarországon. Ha kétharmadnyi mandátumot szereznek, megváltoztathatják a most hozott törvényeket, és bár nyilván nehéz komolyan venni egy országot, amely minden erre jogtechnikailag alkalmas pillanatban új alkotmányt ír, ha a most készülő nagyon Monthy Python-osra sikerül (Szent Korona-tan, meg isten, mint a történelem ura), akkor azt is visszaterelhetik az értelem szárazabb síkjaira. Ennek kétségbevonása alkalmas talán csoportalkotásra, de irreális premisszákból indul ki.

Ráadásul még azt is képzelem – ha emiatt sokan hülyének is néznek –, hogy Orbán nem zsarnok akar lenni (még ha sok zsarnokimádó sertepertél is körülötte és ha önveszélyes módon is koncentrálja a hatalmat), hanem csak jó miniszterelnök, aki jól kormányoz. Hogy ez sikerülni fog neki vagy sem, nem tudhatjuk, de megnehezíti az értelmes gondolkodást, ha a hatalom jelenlegi képviselőjét a gonosz helytartójának látjuk s nem annak, ami: a köztársaság négy évre megválasztott miniszterelnökének. Olyannak, aki száz nappal kormányra kerülése után tovább növelte népszerűségét.”