„Megélhetési bűnöző” az, aki napszemüveget lop?

 „A szigorítással szemben két érvet szoktak felhozni: az első szerint az nem jelent visszatartó erőt a kisebb súlyú bűncselekmények elkövetőire. Nos, pontosan ezen érvek miatt vezettek be annak idején a húszezer forintos határt. A módosítás viszont a helyzet elfajulását eredményezte. Nem vitatva az érvelésben rejlő részigazság-tartalmat, fontos leszögezni: az, hogy a büntetések ellenére volt, van és lesz bűnözés, nem érv előbbiek eltörlésére. Nincs annál közérzet-rombolóbb és veszélyesebb, mint amikor doktrinerségből könnyített szabályokat kihasználva egyesek tönkreteszik a mindennapi életet. És - legyen bár ez szubjektív megérzés - egyáltalán nem vagyok biztos benne: miután egy napszemüveg-tolvajt percek alatt elfogták és elítélték, a jövőben nem gondolja meg, hogy érdemes-e tíz nap (vagy akár a halmazati büntetések miatt több) büntetést, komoly pénzbírságot kockáztatni egy pár ezer forintos tárgy ellopásával.

Másik gyakran emlegetett kifogás, hogy az effajta szigorítások stigmatizálják a szegénységet; ez a »megélhetési bűnözés« hírhedt ideológiai alapja. Az érvelés azonban nemcsak tiszteletlen a tulajdonhoz való joggal (tudniillik nincs tekintettel arra, hogy a bocsánatos bűnként kezelt lopás valójában más megkárosítása), hanem ráadásul súlyosan sértő a mélyszegénységben élő, ám becsületes emberekre nézve. E megbocsátó szemlélet ugyanis akarva-akaratlan azt sugallja: semmi értelme küszködni, munkát keresni, gyerekeket taníttatni, ha az elnézett bűnözéssel is megszerezhető a napi betevő. Vagy még csak nem is a kenyér. A többször idézett példában a debreceni tolvaj vélhetően nem éhségében lopott napszemüveget.”