Kétharmad. Osztható?

„Semmi okunk sincs föltételezni, hogy a kormány csak az egyének jóról alkotott felfogásával ellentétes módon cselekedve kerülhet szembe a közjóval. A közjó igen összetett termék, s ennek az összetettségnek az egyik politikai kifejezésmódja a közhatalom tagolása. Azt az égvilágon semmi nem írja elő, hogy a közhatalmat éppen három részre kéne osztani: erről világosan és meggyőzően szól például Bibó István az államhatalmak elválasztásáról írott akadémiai székfoglalójában (talán ezt is elő kéne venni a mostani alkotmányozáshoz; egykori Bibó szakkollégistáktól ez el is várható). Mivel a közhatalom milliónyi polgár között eleve föl van osztva, a közhatalmi intézmények számát sem korlátozza semmilyen elvi megfontolás. Kompetenciáját viszont értelemszerűen igen: míg az egyén „határai” természetesek, közvetlenül érzékelhetők, addig az intézményeket jog- és egyéb szabályok segítségével lehet egyáltalán véve meghatározni.

S ez a kormányzatra is vonatkozik (amit itt nem azonosítok a végrehajtó hatalommal). Egy kormányzat fölhatalmazása talán a legszélesebb körű a politikai intézmények között, de távolról sem korlátlan, éppen azért, mert a kormány konkrét akarata éppúgy nem azonosítható a közjóval, mint egyetlen polgárnak, vagy a polgárok bármely csoportjának, s bármely intézménynek az akarata sem. Másik oldalról nézve mindegyikük azáltal és úgy igazolhatja létét, ha be tudja mutatni, hogy a közjó szempontjából szükség van rá. (Önreklám: ilyen módon igyekeztem bemutatni, hogy mi az értelme a jegybank függetlenségének a portfolio.hu április 30-i számában, az olvasás sajnos regisztrációhoz kötött).

A korlátozott szuverenitás a törvényhozó hatalomra is igaz, amelynek rendszerint – még az elnöki rendszerekben is – valamilyen formájú elsőbbsége van a többi hatalmi ággal szemben. Hogy a törvényhozó hatalom se essen abba a tévedésbe, hogy a közjó kizárólagos vagy voltaképpeni letéteményesének képzelje magát, kifinomultabb rendszerű alkotmányokban meg szokás osztani (felső-alsóház). Magyarországon praktikusan az Alkotmánybíróság áll a felsőház funkciójához a legközelebb, másfelől nézve az önkormányzatok viszonylag nagy autonómiája áll szemben a törvényhozás kompetenciájával. Egyelőre.”