Herr Staudt és a lágerek

„Mielőtt bármit is megpróbálnék megmagyarázni, okokat keresni, érveket és ellenérveket támasztani, szögezzük le: a Jobbik mérföldkőhöz ért. Hivatalos pártprogram, a párt legfelsőbb vezetése, mainstream kommunikációja vezetett elő egy echte náci javaslatot. Ennek már tényleg nincs más «olvasata», nem lehet másképp érteni. A városkörnyéki «közrendvédelmi telepek» létrehozásának motívuma, a kitűzött célok; logisztikája és az oda zárandók körének kijelölése pontról-pontra a pamacsbajszú tömeggyilkos egyszer már kipróbált programja.
Közbeszúrva: mennyire skizofrén állapot már ez, összeházasítva a holokauszt-tagadással? «Nem is történt meg, de megismételnénk!».

Mérföldkő, ami azonban épp csak kilóg abból a fostengerből, amit ma magyar közéletnek szokás hívni. Fel se kapjuk a fejünket, pedig ezt most tényleg az, ami: cigányokat és politikai ellenfeleket akarnak koncentrációs táborokba zárni.(...)

Szerintem a Jobbik azért lett erős, mert a demokráciát az elmúlt években rosszul működtették az egymást váltó kormányok, és e rossz munka kárvallottjaival sikeresen hitették el (előbb a «kormány ellen megindulók», bankárkormányozók és idegenszívűeket azonosítók, majd a Jobbik), hogy ezért maga a demokrácia a hibás. Mintha szerencsétlen finnek tehetnének arról, hogy épp Nokia-dobozban vitték a lét Hagyónak.(...)

Ezért is kár, hogy a Fidesznek is ilyen ambivalens a viszonya ehhez a demokráciához. Így ugyanis rohadt nehéz lesz legyűrni a nácikat. Mert a lágerépítők nácik, és aki velük cimborál, bármelyik oldalról, az a náciknak segít. Ehelyett a horogkeresztet most kell kidobni a kukába, mint azon a béna pólón, azokat a problémákat pedig, amelyeken a Jobbik nagyra hízott, mielőbb meg kell oldani.”