Elorzott elődök

2010. szeptember 03. 21:32

Engem már régóta hidegen hagy a jobboldali média - sokakat bőszítő - hangneme, folytonos személyeskedése, sőt olykor kifejezetten szórakoztat lankadatlan lamentálásuk, a méltányosságot hírből sem ismerő hadakozásuk, ám az mindig kihoz a sodromból, ha Adyt idézgetik.

2010. szeptember 03. 21:32

Valahányszor olvasom a - kisebbségi érzésről árulkodó - ócsárlásokat, amelyeket »Imre Kertészre« és másokra zúdítanak jobboldali tollforgatók, felróva nekik (a szerzőknek nyilván leginkább fájó) külvilági elismertségüket, mindig eszembe jut, hogy száz esztendeje hasonlóan próbálták akkori eszmetársaik lerombolni Ady nimbuszát. S hogy ő szinte egész publicisztikai művét a velük és eszméikkel való csatározásnak szentelte. Engem már régóta hidegen hagy a jobboldali média - sokakat bőszítő - hangneme, folytonos személyeskedése, sőt olykor kifejezetten szórakoztat lankadatlan lamentálásuk, a méltányosságot hírből sem ismerő hadakozásuk, ám az mindig kihoz a sodromból, ha Adyt idézgetik. Tudom, persze, hogy az iskolában már nekik is kötelező irodalom volt, de miért nem például az ő szellemi elődjükkel, Rákosi Jenővel bizonygatják vélt igazukat, aki minden tőle telhetőt megtett a mára vitathatatlan Ady-kultusz meghiúsítására?! Baloldali publicisták nem szokták Prohászkával nyomatékosítani mondandójukat, noha az antiszemita püspök szociális érzékenysége amúgy tagadhatatlan.

Ámde a túloldali - már történelmi nagysággá vált - elődök elorzásának vágya korántsem csak magyar jobboldali jelenség. A múlt szombaton az amerikai (inkább szélső)jobboldal két új csillaga (természetesen merő véletlenségből, pontosabban a gyűlésükhöz híven »isteni sugallatra«) éppen azt a napot és azt a helyet szemelte ki a Fehér Ház - történetesen első fekete - lakójának politikája elleni tiltakozó megmozdulásra, amelyen és ahol Martin Luther King elmondta legendás álmát a faji egyenlőséget megvalósító Amerikáról. S Glenn Beck, aki tavaly képes volt Obamát megvádolni a fehérek elleni fajgyűlölettel, most szemrebbenés nélkül magának és mozgalmának sajátította ki Kinget, s a hatvanas évekbeli mozgalmat, amely ugye a feketék polgárjogaiért folyt. A rabszolgafelszabadító Lincoln, akinek emlékműve lépcsőjéről akkor King szónokolt persze szoborként tűrte az önjelölt örökös ágálását, de különösebben az amerikai közélet sem háborgott e pofátlanság hallatán.

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 140 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Krupp Skya
2010. szeptember 05. 12:38
Zavar Janinak nem Adyval kellet volna foglalkozni amikor az elvtársai szétlopták az országot.
Widor
2010. szeptember 04. 23:52
Annak azért van egy torz bája, amikor egy kommunista, amerikából hozott anyaggal próbál érvelni... :-)
Karcsi75
2010. szeptember 04. 18:04
Szabó Dezső írásai spec. nekem jobban tetszenek, mint Adyé, de ettől még nagy költő. Miért is cserélték le Rákóczi fejedelemre a bankjegyen?
elfelejtette
2010. szeptember 04. 17:33
"ám az mindig kihoz a sodromból, ha Adyt idézgetik" Engem meg ez hagy hidegen.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!