Az együttműködés kényszere

„Az egyik gazdasági napilap sorolja, milyen alkotmányossági problémákat vet fel a devizahitelesek megsegítésére kidolgozott fideszes javaslat.(...)

És vitatkozni aligha van okunk. Feltéve, hogy a javaslathoz a pénzintézetek vagy a gazdaság oldaláról közelítünk. De ma kell hogy legyen más olvasat is. Legfontosabb közös érdekünk a kiszámíthatóság és a jogbiztonság, amelyre minden körülmények között vigyáznunk kell, különben az intézmények uralma helyére a hatalmi önkény, az átláthatatlanság, az önkéntes jogkövetés felszámolása költözik, s vele együtt az anarchia, amely szétver minden közösséget.(...)

Erősen tartózkodnék a populista megnyilvánulásoktól, de kevéssé gondolom helyénvalónak, hogy a pénzpiacon járatlan adós számára sem a kockázat forrása, sem annak oka nem követhető, mert az árfolyam-ingadozás nincs okvetlenül összhangban a devizák pillanatnyi inflálódásával, a munkabér és értékteremtő képességének arányával, mondhatni semmilyen általa észlelhető reálténnyel. Miközben a hitelező minden releváns tudás birtokában van, ráadásul olyan, általa folyamatosan módosított szabályzatokra hivatkozhat, amelyek a gyengébb félre hárítanak minden kockázatot. Történhet mindez az erő- és tudásfölényével visszaélve, mégis alkotmányosan.(...)

A kormány most kényszerűségből, beszorított helyzetben oltja azt a tüzet, amelyet jórészt a banki kapzsiság és piacfelügyeleti slendriánság okozott. A társadalmi krízist kell elkerülni - nem kérdés - alkotmányos eszközökkel.(...)

Állam, hitelfelvevő és hitelező együttműködési kényszere tán sosem volt még ennyire nyilvánvaló. Különösebb empátia nélkül is belátható, hogy sorozatos magáncsődök nyomán nemcsak szociális katasztrófa köszöntene ránk, de a bankok sem jutnának a pénzükhöz.”