„Most még tehát nincs ott Orbán fotója Schmitt asztalán. Talán nem is lesz, nincs rá szükség, enélkül is tudja mindenki, amit tudnia kell. Schmitt nem is rejti véka alá a Kedves Vezető iránt érzett lojalitását, nem kizárt, hogy a zongorajátékán is érződik majd ez a szeretet.
Mert zongoraszó fog majd hallatszani a Sándor Palotából, a köztársasági elnök sajátkezüleg játszik majd a fekete és fehér billentyűkön. Brüsszelből hozta haza ezt a tervét a Zembere Kembere: ott vált szokásává, hogy egy fárasztó, temérdek munkával, és az állam érdekeinek felelős és maximális képviseletével eltöltött nap után maga köré gyűjtötte a brüsszeli kirendeltségen dolgozókat, hogy néhány könnyed, ám nemzeti érzelmektől nem mentes futammal tegye számukra elviselhetőbbé a dolgos hétköznapok okozta megpróbáltatásokat. (...)
A technika mai szintjén már egyáltalán nem megoldhatatlan, hogy az államfő játékát értékelhető minőségben kihangosítsák. Így nemcsak a Sándor Palotában élők és dolgozók, de a környező népség és katonaság is hallhatja, hogy az államfőnek és környezetének mikor volt nehéz és fárasztó napja. Ha majd zongoraszó hallatszik a palotából, a zemberek tudni fogják, hogy a köztársasági elnök aznap még az átlagosnál is többet dolgozott. Természetesen őérettük - ki másért is dolgozna Schmitt Pál, mint a zemberekért! Arról még nem született döntés, hogy a Sándor Palotában dolgozóknak kötelező lesz-e a munkaidő utáni zenehallgatás, lesz-e közös imádság előtte, vagy utána. És egyelőre még az is a jövő zenéje, vajon tervezi-e Schmitt Pál a fárasztó napok előtti Szabad Schmitt félórák bevezetését.”