Budapest, nyílt város

„Budapest mai formájában leginkább a XIX. század fellendülő időszakában élő, öntudatos, a világ változásaira érzékeny, sikeres polgárság keze nyomát viseli, az ő szellemi értékeiket jeleníti meg, az ő elveik megtestesülése. Ebből a szempontból a Buda és Pest szembeállítása is értelmét veszti: a budai és a pesti polgár számos ízlés- és attitűdbeli különbsége ellenére ezekben az értékekben osztozott. Ennek legszebb bizonyítéka maga Buda és Pest, ahol az egy időben épült részek városrendezési és esztétikai alapjai igen hasonlóak. Egy külföldi máig nem tud automatikusan különbséget tenni, hiszen nem érzi a bennszülöttek számára belháborús okként felfogható finom különbségeket, hanem ugyanazt a reformkori építészeti megoldásoktól a Bauhausig tartó elemekből összeálló arculatot látja (talán csak néhány monumentális neoklasszikus részt érez kivételnek). Ez az az egységes filozófia, amit a Budapesttel foglalkozó kortárs politikusok képtelenek megérteni.

Pedig nekik kellene pótolniuk a Budapestet létrehozó réteget, amely nincs többé, mert útban volt a XX. század totalitárius, kollektivista rendszereinek, ezért megnyomorították, kisemmizték, kitelepítették, szellemi örökségét felszámolták. Helyettük ma árvalányhajas (Nagy-) Magyarországról álmodozók vannak, akik viszont azóta sem tudják megbocsátani a szabadelvű sokszínűséget, és azóta sem ismerik a nagyvárosi lét pozitívumait, meg szocialista egyenlősítők, akik gyűlölik a nagypolgári pompát és gazdagságot. Ezért a mai Budapest-politikusok minden áron új, soha nem látott rendet akarnak teremteni, Budapest alkotóinak szellemisége ellenében. Sőt, legtöbbjük, legyen jobb- vagy baloldali, esetleg ifjú hippi, valójában büntetné a fővárost, mert puszta létezése élő cáfolata téveszméik nagyjának.

Építőinek szándéka szerint ez a város nagyszabású, egységes, logikusan összeálló szerkezetű. Még ma is látszik, pedig egy világháborúban megostromolták, egy forradalomban utcai harcokkal volt tele, utána pedig egyenesen a városközpontnak vezettek több autópályát, és hogy ezek elférjenek, kibontották és lukká alakították teljes háztömbök földszintjét (lásd árkádosítás), a portálokat pedig síküveglapokra és acélvázakra cserélték. A következő főpolgármester az ugyanilyen dilettáns hibákat csak akkor tudja elkerülni, ha felismeri azokat a természetes egységeket, amikben Budapest létrehozói gondolkodtak, és az ő elveik mentén halad tovább, de mai tudással és technológiával.”