„Vajon hány egykori nyugatnémet állampolgár tűrte volna el, ha a Harmadik Birodalom egykori belügyminiszterei, Wilhelm Frick, avagy Heinrich Himmler (feltéve persze, hogy nem halnak meg az adott időpillanatig) a cinizmus legocsmányabb álarcát magukra öltve hazudtak volna a képükbe a ZDF-en, főműsoridőben a második világháborúról? Valószínűleg egy sem.
Szerencsére Magyarország más, itt mindent meg lehet tenni. Lehet mutogatni Biszku Bélát, a Magyar Népköztársaság egykori belügyminiszterét, a párt öklét, az MSZMP KB nehéz fiúját, ezt a 88 éves apókát a Duna TV-ben, hogy elmagyarázhassa, neki mit jelentett az általa is működtetett szocialista diktatúra (számára nyilván népi demokrácia). Meg lehet hallgatni a véleményét, lehet vitatkozni arról, ó, vajon milyen személyiségi jogai vannak szegénynek, ó, vajon tényleg 400 ezer forintos nyugdíja van-e, ó. Be lehet mellé tenni egy olyan inkompetens (vagy legalábbis zavarban lévő) kérdezőt, mint Apáti-Tóth Kata, aki inkább szemlélődik, semmint hogy keményen alákérdezzen az egykori elnyomónak. El lehet tűrni, hogy ellenforradalomnak nevezze az 1956 októberében történteket, hogy Mező Imre halálán keseregjen anélkül, hogy akár egy nyikkanás is elhangzana a stúdióban, hogy „héhahó”.
Nálunk mindent meg lehet tenni.”