Az éjféli palacsinta és a terasz

„Az elmúlt napok teraszépítés jegyében teltek el. A konyha elé szerettünk volna egy nyitott, fedetlen burkolt felületet építeni, hogy a szabadban is ehessünk. Gondoltam ez nem olyan bonyolult, hogy ne tudnánk ezt magunk is megépíteni. Vettem két könyvet. Az egyik, A Ház körüli munkák kézikönyve címet viselte, a másik meg egy szép album a kerti burkolatokról. Végül úgy döntöttünk, hogy murva ágyba fagyálló téglaköveket helyezünk, amelyet gyöngykaviccsal szegélyezünk, és a széleket téglával szegélykövezzük. Kerestem helyi embert, akinek van földmunkagépe, interneten rendeltem téglát, Tüzépen gyöngykavicsot kerestünk. Tegnap estére lényegében elkészültünk, mára csak az utolsó simítás, a gyöngykavics felterítése maradt, gondolom két óra alatt végzünk és a ma esti vendégekkel már az új teraszon vacsorázhatunk.

A téglák síkba rakása, a szegélykövek egyenes és vízszintes vonalba helyezése nagyobb kihívásnak bizonyult, mint gondoltam, de végül némi visszabontás és újraépítés után egészen szép lett. Na jó, nem olyan, mintha mesterember rakta volna le, mondjuk úgy, hogy egy kicsit rusztikus benyomást kelt, de teljesen rendben van. Arról meg nem is beszélve, hogy közben megtanultam, hogy lehet lapvibrátorral tömöríteni a murvát és állékonnyá tenni a téglafelületet, és bár kötve hinném, hogy kitanultam a kőművesség csínját-bínját, de amikor megmutattam tegnap reggel a már majdnem kész felületet a kötcsei házat felújító igazán nagyszerű mesternek, akkor nem kellett szégyenkeznem. Péter, Tamás és Klára zseniális segítőknek bizonyultak. Rendületlenül hordták a téglát, a homokot, na meg sűrűn a fröccsöt, mert anélkül nem ment volna olyan jól a munka. Persze most már lassan az őszre gondolok. Nem csak teraszt kellene építeni...”