„A konszenzus helyreálltával megszűnnek azok az idők is, amikor minden baromságot népszavazásra kellene bocsátani, szó nincs róla, Bihari alkotmánybíró szerint egyenesen »hatalmas kockázattal járna«, Boross-Pozsgay szerint is, éspedig pont azért, mert a kormány ellen használható, lásd épp a Fidesz ún. szociális népszavazását; úgyhogy magát a népszavazást mint intézményt is jól leépítik. Akárcsak az alkotmánybíróságot, amely egyfajta politológiai önképzőkörként, a végrehajtó hatalom alkalmi tanácsadójaként folytatja a jövőben működését.
Az Alkotmánybírósággal a fő gondot az alkotmányelőkészítő bizottság két tagja különbözőképpen fogalmazta meg: míg Boross Péter szerint »most nagyon demokratikusan bárki, akármilyen kóbor gondolatokkal, ügyek százaival eláraszthatja ezt a komoly testületet«, Pozsgay úgy látja, az AB »gyakorlatilag alkotmányozó testületté lépett elő«. Az első problémát nyilván kiiktatja majd az Állampolgárok Kóbor Gondolatait Kiszűrő Testület, a másodikat az, ha Pozsgay átfutja az AB eddigi történetét és újraolvassa azt az alkotmányt, amit most át akar írni.
A két ex két konkrét rémálmot is előhozna: Boross a korporatív kétkamarás parlamentet, Pozsgay pedig vesszőparipáját, a közvetlen államfőválasztást - már csak az hiányzik, hogy a parlamenti képviselő bármikor visszahívható legyen, mint egy Toyota.”