„»A budapesti hajléktalanellátó-rendszert példaértékűnek tartják a nagyvilágban« - ezek a szókavicsok gördültek le a »középszerűség géniuszának« ajkairól múlt csütörtökön, miközben önnön teljesítményétől meghatódva ecsetelte, 20 éves regnálása során mennyire szenzitív volt szociálisan, meg amúgy is. Tény, hogy ilyen hosszú hivatali idővel inkább a bolivári szocializmus dél-amerikai fellegváraiban szokás kérkedni - ha gonoszak akarnánk lenni, azt is mondhatnánk, hogy a nyugati világban ritka az ilyen, mint a fehér szabadmadár holló. De hát Demszky kilépett már az SZDSZ-ből, és halottról persze vagy jót, vagy semmit.
Csak azért vicces, hogy tényleg ekkora szakadék tátong a hétköznapi budapesti valóság és Demszky Gábor értékelési mechanizmusa között - de nem csak hajléktalanügyben. Be kell vallani, tényleg volt abban valami politikai zsenialitás, ahogy az »örökös lordmajor« 16 éven át egy-az-egyben meg tudta etetni a főváros népével azt, hogy a városvezetés a fejlesztésekből, átadásokból, a világvárosi fíling hangoztatásából áll. Ja, meg abból, hogy minden gondot s bajt arra fogunk, hogy a lábszagú, provinciális és retrográd jobboldali kormány 1998 és 2002 között annyira ellehetetlenítette Budapest helyzetét, hogy csak na.”