„Tiszteletre méltó az állandóság, amelyet tapasztalunk a Nemzeti Egyetértés Rendszerének káderpolitikájában. Nemcsak a kül- és belügyek, a nemzetgazdaság, hanem még a katasztrófaelhárítás is az első (polgári) Orbán-kormány idején tisztséget viselt vezetőit kapta vissza. Rendőrtábornokok, adóhivatali vezetők, országos postamester, sorra térnek vissza a régiek az új napfényre ezen a forradalmas nyáron. Vannak, akik nyolc éve még a hatalom második, harmadik vonalában várakoztak, most itt vannak újra. Jönnek a régiek az állami tulajdonú cégek élére, a bankokhoz.
Érett korú, lojális emberek a tagjai e nyerő csapatnak, akár a fővárosban, akár vidéki posztokon készültek a mostani visszatérésre. De, akik még innen vannak az ötvenen, azok is szinte mindannyian pozícióban voltak a „polgári kormány” idején. A nemzeti egyetértés kormánya a miniszterelnökkel mindenkor és megszakítás nélkül egyetértő káderekből állt össze.
Nincs széthúzás, belvita, mint az előző csapatnál olykor. (Felbukkan ugyan egy-két tekintélyes új személyiség, de az 1998–2002 közötti kormányban sem tartottak ki sokáig a hasonló autoritások.) A siker a kádereken múlik, tanította egy másik huszadik századi forradalmár. Ma, úgy látszik, a lojalitás teszi a kádert. A kitartás és a tapasztalat, a kormányonkívüliség éveinek közös keserve.”