„Az új felállásban az EU elnökének megválasztott politikusnak elvileg nagyobb hangja lehetne, mint az elnöklő tagállamoknak. Amíg azonban Herman Van Rompuy nem váltja be az erős karizmával és markáns politikaformálással kapcsolatos elvárásokat, addig az egyes fővárosok igenis viselhetik a csapatkapitányi karszalagot. Budapest is, ha akarja. A legrosszabb, amit történhet velünk, hogy a magyar elnökség úgy múlik el, hogy fel sem tűnik senkinek.
2011-ben többrendbeli vizsgát teszünk. Mindenekelőtt érdekérvényesítésből. Fajsúlyos téma lesz elég. Akkorra már zajlanak majd a következő hétéves költségvetésre vonatkozó egyeztetések, ezek 2020-ig nagyjából kőbe vésik az EU politikáinak filléres vonatkozásait. Jó lenne többek között kivédeni a közösségi agrárpolitika szétverését, ha már egyszer hosszú évek után elérjük a nyugati gazdák támogatási színvonalát. Nem lenne utolsó szempont a sajátosan magyar témák (regionalizmus, kisebbségek, energiaellátás biztonsága) fedélzetre csempészése sem.
A sikeres elnökséghez meg kell szólalni olyan ügyekben is, amelyek nem a Hegyeshalom-Biharkeresztes tengelyen csüngenek. Az EU elnökeként talán szólni kell majd pár szót a palesztin-izraeli csörtéről, a nemzetközi klímavédelmi maszatolásokról, vagy épp rendkívüli ülést kell összehívni egy tagállam pénzügyi összeomlása miatt. A napirendre makacsul szállingóznak majd olyan témák, amelyekben a magyar külpolitika eddig nem kellett, hogy megnyilvánuljon.”