„Ha én most kitalálom, hogy cigány kisgyerekek taníttatását szeretném támogatni a félretett pénzemből, ugyan ne ugráljon már senki, hogy a görög kisebbségnek miért nem adok. Csak. Az én pénzem, az én adományom - annak juttatom el, akinek akarom. Ha szeretném (és ha lenne annyi), szép hosszú szivart is csavarhatnék húszezresekből, aztán jól elszívhatnám.
Az persze látszólag érv, hogy a Jobbik az árvízkárosultak számára gyűjtött, nem pedig a „nem cigány árvízkárosultaknak", tehát átverte az adományozókat. De rossz érv ez is. Sokan gyűjtöttek ugyanis, más szervezetek is. Akik mégis a Jobbikhoz juttatták el az adományokat, nyilván nem véletlenül tették. Ha meg most felháborodnak, amiért nem jutott adományukból a cigányoknak, forduljanak ők az Egyenlő Bánásmód Hatósághoz. Annak volna jogalapja. Annak, hogy a TASZ mások zsebében kotorászik, nincs.
A fenti esetnél maradva tehát: az, hogy az adományból járt volna a cigány károsultaknak is, tévedés. Senkinek nem járt semmi. A magánadomány, az ajándék nem jár. Ha valaki kap, örülhet neki. Ha más nem kap, nem kap. Semmi alapja sincs a reklamációjának.”