„A liberális-szekuláris Izraelt nemcsak az iszlám fundamentalisták, de a zsidó vallási-nemzeti sovinizmus is fenyegeti. Három dolognak az izraeli demokrácia minden kritikus hívében tudatosodnia kell. Egy: az Izrael-kritika jogát nem engedhetjük át teljesen az antiszemitáknak. Ha mégis ezt tesszük, azzal hozzájárulunk, hogy a legjogosabb bírálatot is zsidózássá torzítsák. Kettő: ahogy hiba egy országot kollektíven támadni, úgy tévedés differenciálatlanul pártolni is. Izraelt úgy kell kezelni, mint saját országunkat-kormányunkat. Se jobban, se rosszabbul. Egységes nemzetállamok sehol nincsenek. Szegmentált társadalmak vannak, különböző, egymással csatázó nézetekkel.
Végül: néha kicsit lazítsunk. Izrael nem degradálható civilizációs harcmezővé, bárhogy is szeretnék ezt a szélsőséges cionizmus és antiszemita fundamentalizmus követői. Ott is van Barátok közt (csak nem így hívják), pornócsatorna, (a zene mellett ugyebár a leguniverzálisabb közös nyelv a dugás) konyhatévé, bloggerek, rapperek, tán még egy palesztin Győzike is befigyel valahonnét. Meg persze a bulvársztárok szomszédságában elitirodalom, művészfilm, amellett szakasztott olyan panamabotrányok, mint bárhol a nyugati világban.
De nemcsak zsidó Semjén Zsoltok, Vona Gáborok, Gyurcsányok és Orbánok léteznek, hanem zsidó átlagemberek is. Akik csak élni akarnak. S éppúgy nem kívánnak misztikus nemzetépítő sakkjátszma gyalogjai lenni, ahogy a felvidéki magyarok sem. Még néhány évnyi robbantgatás, egy jeruzsálemi szeptember 11., és Izraelben is megteremtődhetnek egy puha fundamentalista rezsim alapjai. Ahogy pár szlovák pogrom, gyilkosság nyilván az ottani magyarok többségéből is előhívta volna rosszabbik – nacionalista – énjüket. Mi itthon, az európai nyugalom luxusából egyet tehetünk. Időnként szólunk: szörnyetegekkel birkózni nem egy leányálom, de ha egy mód van rá, a győzelemre koncentrálva se váljon senki olyan szörnnyé, amely ellen küzd.”