„Igazságot, jogot és békességet bíráskodjatok a ti lakóhelyeteken”

Az a törvény (trinon emléknapja) amelyiket Szili Katalin, és Feldmájer úr is elfogadott, nem lehet olyan rossz, mint ahogyan azt Mesterházi, Lendvai, Gyurcsány, Nyakó et.-k világgá kürtölték, amiről aztán nemsokára lesújtó véleményt fog írni a New York Times.

Jól szólt. A magyarnak nincs színe, íze, szaga, tapintata, csak hangja.

A szokásos köpönyegforgatósdi kezdödik. Miért nem 89 -90 ben kezdett bele ebbe a szólamba. A végén netán ő is belép a gárdába?

Szili Katalin jelemléte állásfoglalás a mai zürös szoci világban, de sajnos elkésett. Ennek az állásfoglalásnak korábban hiteltérdemlő módon is meglehetett volna születni. Vagy a kettős állampolgárságól való népszavazás kampányában - kijelentve, hogy a becsületes baloldali ember is megszavazza a kettős állampolgársára szóló felhivást, vagy Öszödön, ahol fel kellett volna állnia és tiltakozás után távozni. Sőt Gyurcsány hivatalbanmaradását is elősegitette azzal, hogy a szavazáskor nem szavazott ellene. Feldmayer esete más tészta. Ha a hazai zsidóság nyilatkozatai ehhez hasonló értéküek lennének-lettek volna- nem lehetne antiszemitizmussal riogatni senkit, mert az antiszemitizmus is-itt belföldön- és az antiszemitizmussal való vádaskodás is hitekűltelenné válna, de legalább is mindkettő csökkenő tendenciáju lenne. Mert lássuk be, mindkét oldalon követnek el-követünk el- hibákat, de a nemzetünkhöz való őszinte ragaszkodás ezt oldaná!