„A brit konzervatívok egy euroszkeptikus frakcióban ülnek az Európai Parlamentben. Jelenthet-e változást az új konzervatív-liberális kormány Nagy-Britannia és az Európai Unió viszonyában? Lehetnek-e akadályai egy esetleges új szerződésnek?
A Konzervatív Párt politikusai és William Hague (az új külügyminiszter – a szerk.) a leginkább euroszkeptikusok közé tartoznak, viszont a kormány álláspontja nem egyenlő a konzervatívok álláspontjával, itt kompromisszumok vannak a Liberális Demokratákkal. Az biztos, hogy a brit kormány alapvetően fog változtatni az eddigi politikáján, ugyanis amit eddig a kormányprogramba belevettek, az egy olyan irányba mutat, hogy a britek nem akarják a további elmélyítést. Kiállnak a további bővítés mellett, de az elmélyítésért nem. Az elmélyítésnél, bármilyen új szerződésnél, egy népszavazási zárat vezetnek be, ami azt jelenti – ahogy William Hague képletesen megfogalmazta –, hogy a zár kulcsa a brit választók kezében van. Tehát bármely esetben, amikor egy olyan szerződés kerül a brit kormány elé, amely újabb hatalmat vagy újabb kompetenciákat ruházna át Brüsszelre, népszavazást tartanának. Ez egy aránylag új elem, nem zárják ki teljes mértékben a további elmélyülést, és a további kompetencia-transzfert, de ezt egy népszavazáshoz kötik. Tudva azt, hogy a britek többsége euroszkeptikus, és nem akarják munkaügyi vagy emberjogi kérdésekben átadni Brüsszelnek teljes mértékben a hatalmat, valószínű, hogy ezek elbuknának.
Emellett a britek feleslegesnek tartják Strasbourg jelenlétét. Egyetlenegy központot akarnak, és azt mondják, hogy az óriási bürokráciát le kell bontani. Az új kormány azt is kizárja, hogy Nagy-Britannia az euróövezethez csatlakozzon. Itt a kompromisszum a liberálisokkal az, hogy minden parlamenti ciklus elején a kormány állást foglalhat, hogy az euró kérdése egyáltalán referendumként felmerülhet-e, jelen pillanatban öt évig biztosan nem fognak az övezethez csatlakozni. William Hague-t megkérdezték, hogy nem akarnak-e a jelen gazdasági helyzetben a bajba jutott országokon valamilyen módon kívülről segíteni, ő ezt kizárta. Ellentétben Lengyelországgal és Svédországgal (akik szintén nem tagjai az euróövezetnek – a szerk.), a britek nem fognak görög mentőcsomagokba beszálni. Az euróval kapcsolatban tehát továbbra is távolságtartóak, a bővítéssel kapcsolatban viszont a britek az egyik leghangosabb szószólói a török tagságnak. Ennek több oka van, az egyik például a biztonságpolitika. (...)
Lehet-e komolyabb következménye a két ország viszonyában a BP olajkút katasztrófájának a Mexikói-öbölben?
Ez azt hiszem, hogy nem államközi dolog, hanem inkább Obama belpolitikai problémáit fogja növelni. Két dolog miatt, egyrészt feladta korábbi álláspontját, és pont a katasztrófa előtt akarta engedélyezni a partmenti fúrásokat. A pártja baloldalának ez egy vörös posztó volt, és ők most igazolva látják magukat. Obama válaszul meg is tiltotta, hogy 2014-ig az amerikai sarkkörön fúrjanak. A másik dolog a probléma kezelése. Sokan azt mondják, hogy az amerikai kormány eleinte nem vette eléggé komolyan a bajt, és Katrinát emlegetik az eset kapcsán. A kormány itt mindenfajta jogi problémára hivatkozik, meg arra, hogy ez a nagyvállalatok, jelen esetben a BP felségterülete, és csak az ő kérésükre avatkozhatnak be. Nyomást azért lehet gyakorolni. Az igazság az, hogy a BP-nek voltak már korábban konfliktusai Amerikában, Texasban például egy finomító felrobbant, és annak sem lett semmilyen államközi következménye. Itt is legfeljebb az lehet a következmény, hogy a BP működését, és amerikai vállalatait szorosabban ellenőrzik. A brit államnak semmi köze nincs ahhoz, hogy a BP mit csinált, vagy mit nem csinált Amerikában.”
