Érettség

„Hallgatva a már kormánypárti potentátok egyikét-másikát, ugyanúgy beszélnek, mint két hónappal ezelőtt, nemhogy a mondanivaló tartalma változott volna, maradt a hanghordozás, a stílus, a gorombáskodó vagányság. Normális demokráciákban az új kormánypárt korifeusai örülnek annak, hogy miniszterek, államtitkárok, állami rangú szóvivők lehettek, pillanatnyilag sem tévesztik el, hogy amit kimondanak az már ország álláspont, és nem felelőtlen fecsegés, a szavaiknak következményeik vannak. Akár pozitív, akár negatív. Minden kimondott gondolat előtt nyelni kell egyet, számba venni, mit is gondol majd belföld és külföld.

Elemezgetve Varga Mihály, Kósa Lajos, Szíjjártó Péter egybehangzó állításait, úgy tűnik föl, mintha e kurta hét alatt nem volt még idejük, (de szándékuk sem) levetni a régi gúnyát, annyira beleszoktak, hogy kegyelettel ragaszkodnak hozzá. Változatlan, a nyolc éven át elnyűtt szótár, a politikusi udvariasságnak, az árnyaltságnak semmi nyoma, zúdítják a kavicsokat a csúzliból. Ha a gyakorlati következményeit nézzük, igazán megfontolt miniszterelnök ilyen nemzetközi visszhang után azt mondaná, öregem ostobán viselkedtél, vedd a kalapod, de éppen az elhangzottak egyöntetűsége tanúskodik róla, nem egyéni ügyetlenség lehetett, valószínűleg főnöki utasítás. Vagyis nem csupán az alsóbb szinteken nem jött meg a kormányzati érettség, a csúcson sem. És ha ez huzamosan így marad, szomorú fejleményeknek nézhetünk elébe.”