A lázadás kora

„Jó nagy közhely, hogy a világ urai már régen nem a demokratikusan választott vezetők, hanem a globalizált pénzvilág, a multinacionális vállalatok pókszerű hálózatának cézárai. Az elmúlt évtizedekben ők döntöttek a világgazdaság alapjairól, az elszámolás szabályairól, a munka, az emberek, az áruk, sőt a föld, a víz és az élőlények értékéről is. A világ kormányai - beleértve a megvett demokratákat és a puha diktatúrák korrupt tök­fejeit - készséggel kiszolgálták a bolygót gyarmatosító erők akaratát. Szép lassan mindent eluralt a technokrata szemlélet, az államok levedlették maradék immunrendszerüket, és polgárjogot adtak az agyatlan és hazug neoliberalizmusnak. Az úgymond önszabályozó piacnak és a multivilág akaratához illő deviáns gyökértelenségnek.

Éppen túljutottunk a neoliberalizmus első súlyos válságán. Kiderült, hogy az önszabályozó piac nem működik, a legvagyonosabb szereplők lazán visszaélnek erőfölényükkel. Az amerikai befektetési csalók bukása megrengette az egész törékeny, spekulációra és vesztegetésre épített világgazdaságot az egész világon. Most, az egyik utórengéseként éppen tönkretette az eurót, és vele hosszú évekre elvette a gyarapodás lehetőségét Európa gyengébb gazdaságaitól.

Ezzel párhuzamosan az Egyesült Államok története talán legnagyobb ökológiai katasztrófáját éli át. Egy olajmulti, név szerint a British Petrol becsvágya, kapzsisága és felelőtlensége miatt néhány hét leforgása alatt kicsúszott a talaj a Mexikói-öböl sokmilliós lakosságának a lába alól. Vége a halászatnak, vége a turizmusnak a floridai híres fehér homokon, és vége az élhető életnek. Veszélybe került Amerika egyik legféltettebb rezervátuma, a Mississippi deltája, hiszen az olaj mindent elpusztít, amire rátapad. A napokban már Barack Obama amerikai elnök is világossá tette, hogy bizonyítékaik vannak a BP és társvállalkozásai büntetőfelelősségét illetően, a nyomozás és a kártérítési perek előkészítése már meg is kezdődött.”