Románia azért kapta ajándékul Sztálintól Észak-Erdélyt, hogy lenyelje a kommunizmust – kérdés, hogy most „robban-e a puliszka?”
A legjobb politikai barométer a világban a román politika mozgása: ahová áll, ott mindenképpen fordulat várható.
A kormány olyan, mint egy nagyvállalat. Elnökét szabad választáson jelölik és szavazzák meg. Azonban utána már nincs demokrácia.
„Megy az össznépi latolgatás a Fidesz kormányzatalakító terveiről. Rögtön bocsássuk előre: abban, amit a Népszava úgy összegez: "Minden eddiginél központosítottabb kormányzás ígérkezik", önmagában semmi kivetnivaló nincs. Ugyanis a kormányzás szervezeti értelemben nem demokratikus műfaj. S nem is kell, hogy az legyen. Demokráciának az országban és pártrendszeren belül kell uralkodnia. Olyan értelemben például, hogy az állam és a pártok vezetőit demokratikusan, többségi akarattal választják és azok, hatalomra jutván, a kisebbségben maradtak jogait is respektálják. Viszont a kormány olyan, mint egy nagyvállalat. Hierarchikus rangsorpiramis. Elnökét (vezérigazgatóját) szabad választáson (tulajdonosi taggyűlésen, részvényesi közgyűlésen) jelölik és szavazzák meg. Azonban utána már nincs demokrácia.
A csúcspolitikus (topmenedzser) a beosztottait (minisztereit, államtitkárait) nem alulról választatja, hanem felülről kinevezi. Ő veszi fel, ő rúgja ki. Egyszemélyi módon, hatalmi szóval. A kormányülés (általában a kormányzás) nem önképzőköri klubdélután. Van nagyfőnök, vannak kisfőnökök és beosztottak. Természetes, hogy jogilag – ha akar – a nagyfőnök (vagy az őáltala kijelölt ember) abba is beleszólhat, hogy a kisfőnök kit vesz fel munkatársának. Lehet azon vitatkozni, jó-e, hatékony-e, ha még a főportás-helyettes személyéről is a vezérigazgatóság dönt. De a személyi kérdésekben fenntartott vétózás lehetősége nem vitatható el a csúcsvezetéstől. Ettől még nem lesz semmiféle diktatúra.”