„Ha valaki szorgalmasan figyelemmel követi az immár ezerszámra burjánzó blogokkal dúsított politikai-közéleti megnyilvánulásokat, azonnal láthatja azt, hogy a szerzők rendszeresen, mondhatni nyakra-főre alkalmaznak (párhuzam/analógia) történeti képeket, előzményeket, fogalmakat a mai korra vonatkoztatva. A "kommunizmus/kommunista" (inkább jobboldaliak részéről), a "fasizmus/fasiszta" (baloldaliak részéről), a különféle huszadik századi "erős emberek" (Gömbös, Horthy, Rákosi, Kádár) nevei, az általuk képviselt politikai struktúra menetrendszerüen megjelennek a politikai beszédekben, írásokban. A Gyurcsány Ferenc által fémjelzett éveket jobboldali radikálisok gyakran a bolsevizmussal azonosítják, míg a Fidesz-KDNP kétharmados jelenlétét sok baloldali publicista a Horthy-korszakkal köti össze.
Világosan látszik azonban, hogy ezeknek a közéleti megnyilvánulásoknak a világát a történelmi párhuzamok emlegetése nem megalapozza vagy kiegészíti, hanem túlfeszíti és lebénítja: éppen az önálló gondolkodás ellenében hat a vélt történelmi analógiákkal való dobálódzás. Maga az analógiás gondolkodás is hibás, mert körültekintés nélkül azonosít két, időben is eltérő jelenséget, s így megfosztja az újat attól, hogy a különbségeket, az egyediségeket észrevétesse magán.”