„Sok mindentől független tehát a jegybank és Simor András, csak nem a pénzpiactól, és a mostani választáson megbukott politikától. Független az alacsonyabb kamatokra és élénkítésre váró hazai gazdaságtól, a vállalkozások létküzdelmeitől, a hitelprésben szenvedők filléres gondjaitól, független a magyar valóság legfontosabb problémáitól. S ezt helyre kell tenni valamiképp, ez így nem maradhat.
Be kellene látnia ezt Simor Andrásnak, és átadnia a közvélemény bizalmát egyre kevésbé élvező állásban a helyét: ez tenne a legjobbat az országnak. Persze az is kérdés, vajon a monetáris tanács mitől változna meg úgy, hogy segítőjévé válna az új kormányzat gazdaságpolitikájának. Egy biztos: amíg az MNB jelenlegi vezetése a helyén marad, addig kétfejű és széthúzó lesz a hazai gazdaságpolitika irányítása. Függetlenség ide vagy oda, a jegybank nem haladhat szembe a választók akaratával. S a kormányzati nyomással sem, aminek kétharmados parlamenti támogatás esetén a szokásosnál nagyobb ereje lehet. Talán tudna erről mesélni Bod Péter Ákos, aki a Horn-kabinet számára vállalhatatlan lépései miatt kényszerült arra, hogy 1994 végén felálljon az MNB elnöki székéből.”