„Még a nap is másképp süt. Új korszak hajnala virradt, megpihen a szavazófülkék forradalmi népe, a Magyar Emberek Zrt. új menedzsmentje megkezdte hosszú menetelését, hogy oxigénpalack nélkül támadva beteljesítse a három harmadot jelentő kétharmad társadalmi küldetését, és két hét alatt rendet vágjon úgy a közbiztonságban, mint az érdemtelenül feldagadt piócaréteg soraiban. A menetelés lépteit oligarchafogak vacogása kíséri.
Ezt akartuk? Húsz éve minden választás fénypontja, amikor a győzelem utáni első hétfőn (esetenként kedden) a győztes elmagyarázza önnön választótáborának, mit is választott azzal, hogy rájuk voksolt. Különösen felértékelődik ez az útmutató akkor, ha – mint esetünkben – előtte nem sokat tettek azért, hogy világos legyen, pontosan mire is kérnek ők majd felhatalmazást a jónéptől. A Fidesz célok helyett lózungokat, program helyett politikai esszégyűjteményt, racionális válaszok helyett érzelmi azonosulást kínált, és mint láthattuk, ez elég is volt a sikerhez. Vagy mégsem?”