„A béreket terhelő adókra ráférne a csökkentés, hiszen volna miből, de itt is érdemes megfontolni egy-két dolgot. Amire biztosan lehet számítani a bérterhek mérséklése után, az a költségvetési bevételek csökkenése. A nagyvállalatok - különösen amelyek erőfölényes piaci helyzetben vannak - nem feltétlenül fogják bővíteni a foglalkoztatásukat ennek következtében. Számukra sokkal fontosabb a tőkeköltségek alakulása és a termékeik iránti kereslet változása. Mivel komoly konkurenciával nem kell szembenézniük, valószínűleg »lenyelik« az adócsökkentést, s termékeik ára nem fog csökkenni, viszont a profitjuk, és ezáltal a külföldre utalt jövedelmük nőni fog. (...)
A magyar adórendszer közismerten bonyolult, a külföldi vállalkozók ezért hazánkat nem adóparadicsomnak, hanem ellenkezőleg, »adópokolnak« tekintik. Nyilvánvaló, hogy az 52-fajta adó helyett elég lenne 10-12-fajta: azzal is be lehetne szedni a szükséges adóbevételt, és érvényre juttatni a gazdasági vagy társadalmi szempontból fontos ösztönzőket. Reméljük, hogy a radikális egyszerűsítés már jövőre meg fog valósulni.
Érdemes szót ejteni a kiterjedt körű és mértékű adókedvezményekről is. Ezek nagyságát a vállalati mérlegbeszámolók alapján mintegy ezermilliárd forintra lehet taksálni. Az adók mérséklésével párhuzamosan fontos lenne ezen kedvezmények jelentős megnyirbálása. Így lehetne a szükségből erényt kovácsolni, hiszen az engedmények csökkentése egyszerre teremtene forrást az adók mérséklésére és tenné normatívvá az adózást a kivételek felszámolásával.”