„Aki látta a himnuszt bömbölő Ivan Zamorano arcát, az rájött, hogy a chilei válogatott vesztes csapatként indult csatába a brazil válogatott ellen. Mezey György szavai ezek, az 1998-as franciaországi világbajnokság nyolcaddöntőjének félidejében hangzottak el. Ronaldóék három góllal mentek már akkor, amit a magyar szakkommentátor a »keskeny ország« tizenegyének defetista hozzáállásával magyarázott. A végeredmény 4-1 lett.
Hasonló juthat eszünkbe, ha megnézzük Mesterházy Attilát, amint pártja miniszterelnök-jelöltjeként ugrál, csápol, bólogat, csókot dob, transzparenst ír alá, énekel, ölel. És mindezt egyszerre. Ezt akár fogadhatnánk kaján, kárörvendő vigyorral is, ahogy szánakozhatnánk azon is, hogy a 36 éves Mesterházy Attila 90 százalékban nyugdíjasokból álló közönségének azt tudta odarikkantani: utánam, srácok! Az új világképpel érkező új jelölt szlogenjét nyilván sokszor fogják még idézni, nyilván ez lesz az új csatakiáltás, a második tiszavirág-életű »húzzunk bele!«
Pedig volt Mesterházy beszédének egy olyan része, amit tényleg érdemes felírni a kéménybe korommal és majd alkalomadtán előkapdosni. Az idézet így szól: »Felelős gazdálkodás mellett mintegy 2000 milliárd forinttal bővül a gazdaság, és az a kérdés, hogy mire fordítjuk ezt a többletet. A mi válaszunk egyszerű: azt mondjuk, hogy nem osztogatni kell, hanem befektetni, hogy közeledjünk a rendszerváltás álmának beteljesüléséhez«. Új világkép, mi? Hát lósz.rt mama és papa és igen tisztelt választópolgárok! Ez a felütés Gyurcsány Ferenc 2006-os víziójának (»ma erős a gazdaság, stabil, és nagy a jólét«) recirkulálása. A program maga pedig Medgyessy Péter 2002-es ígérethalmazának és Gy. Ferenc 2006-os hazugsággyűjteményének összegyúrása. Az elkúrás és a böszmeség szerelemgyereke.”
