Tisztelt Köves Slomó!

2010. február 21. 16:49

Az aljazsidóknak évtizedekig nem volt fontos a zsidóság, sem a másé, sem a sajátjuk.

2010. február 21. 16:49
„Először egy apró félreértést kell tisztáznunk. Nem azért szólítottam meg önt a MÁV-ot 1800 milliárd­ forintra perlő amerikai és izraeli zsidók kapcsán, mert bármiféle felelősséget akarnék az ön nyakába varrni. Pusztán azért, mert – ahogy ezt már akkor jeleztem – önnel érdemes szóba elegyedni. Ön nem tartozik sem azokhoz a zsidó vezetőkhöz, akik munkásőrként meg újságíróként gyű­lölték Iz­raelt, aztán a rendszerváltás után megtalálták a Dávid-csillagot, felfedezték magukban az örök zsidót, Izraelben az örök hazát, mibennünk meg az örök antiszemitát, az örök nácit. Ön is tudja, kikről beszélek, én is tudom, Karinthy Cini is tudta, meg is emlékezett róluk a naplójában, szépen és igazan. Miképpen Márai sem mulasztotta el, hogy írjon róluk néhányszor, az ő leleménye az „aljazsidó” kifejezés, és éppen erről a típusról szól. A bosszúállóról.

Igen, és ennyi csak, amennyit be kellene látni. S nem mindjárt kiátkozni, fenyegetőzni. S ez sem önnek szól, nehogy félreértsen. Hanem őnekik. Az „aljazsidóknak”. Akiknek évtizedekig nem volt fontos a zsidóság, sem a másé, sem a sajátjuk, viszont az ötvenes években önként és kéjjel álltak bosszút a pincék mélyén, a kínzókamrákban, a vallatószobákban. S aztán, amikor számon akartuk kérni rajtuk mindezt, mindjárt a zsidóságuk mögé bújtak, és antiszemitizmust sziszegtek. Imigyen adva táptalajt annak a téveszmének, hogy aki zsidó, az mindjárt gazember is egyben.”
az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 32 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
tevevanegypupu
2010. február 22. 14:39
Koves Slomo azert valamelyes szerenysegre inthetne amerikai hitsorsosait. Valoszinuleg nincs egyszeru dolga, dehat azert lett rabbi nyilvan, hogy zsido testvereit szolgalja es amennyire lehet iranyitsa is oket. Ez most nagyon jo alkalom lenne erre. Meg kellene gyozni oket, hogy nagy valoszinuseggel mar elmult a lehetoseg es 60 evvel egy erkolcsi elegtetelt minden bizonnyal kaphatnak, de az anyagiakkal mar nem nem olyan magatol ertetodo. Mit szolnak majd azok a nem zsidok ehhez, akiknek szinten onhibajukon kivul megoltek a haboruban rokonaikat, lebombaztak hazaikat, kiraboltak otthonaikat? Meghozza ugyanolyan elore megfontolt szandekkal.
Cavinton
2010. február 22. 12:13
http://hunhir.hu/?pid=hirek&id=27182
Chanyi
2010. február 21. 22:12
Elnézést, az eleje lemaradt: Ausztráliában van egy nagy néptörzs, mely a világ első poéta-népe, mert kitalálta a Korroborit. A Korrobori, nagy szerelmes táncorgia, amelyhez - a nők muzsikálnak. Ezek az ausztráliaiak íme intézményesen megjelképezték a nagy emberi rejtélyt. Azt, amit a francia finomkodók a nemek halálos gyűlöletének kereszteltek el. A Korroboriba bele is lehet halni, erotikus szerelem-gyűlöletben, ott a muzsikáló nők lábai előtt. A zene szól, a nők kacagnak és várnak s mi kitáncoljuk magunkból az utolsó csöppnyi szerelmet, életet.
Chanyi
2010. február 21. 22:08
De id eis másolhatom a fő részét, nem túl hosszú: Micsoda gyávaság volt még meg nem mondani, hogy a Korroborit űzzük, járjuk pár évtized óta a Duna-Tisza táján? Itt két fajtátlan s egyformán idegen fajta szeretkezik egymással a Korrobori szabályai szerint. A már megcsinált kultúrák lemásolt zeneszerszámaival foglalt itt helyet a zsidóság. S mi, akik magyaroknak nevezzük magunkat, gyűlölve-vágyva ropjuk a szerelmi táncot. Itt egymást fojtogatva a szerelemtől, vagy új népet produkálunk vagy pedig utánunk az özönvíz. Az az erdélyi prédikátor nem ezt érezte-e, amikor együgyűen, de lelkesen, a zsidó-magyar atyafiságról írt könyvet? Ők, a zsidók, mint az ausztráliai asszonyok, kezelik a hangszereket. Mi a pusztuló férfi-médiumok, táncolunk, haraggal és szerelemmel, gyűlölettel és vággyal - rogyásig. Kár, hogy kevesen vagyunk, sőt sehányan se vagyunk, mi táncolók, magyarok nincsenek Magyarországon. Az már nagyon is politika volna, kíméletlenül megmagyarázni, mi okból nincsenek, de nincsenek. Erejüket kiélt uralkodó osztályok, fölszabadulásra későn hozott, nyomorult parasztság, senyvedő, mert haszontalan fajtákkal és fajtákból összevéresedett polgárok. Mi a fenéből, nyavalyából -, hogy csúnyábbat ne mondjak - lehetnének itt kultúra-potenciás magyarok? Nemsokára ott tartunk, hogy még a Korroborit se táncolhatjuk, mulathatjuk tovább. Sváb, szepes, ruthén s isten tudja miféle korcs-magyarok rárohannak a magyarság nevében a muzsikálókra s összetapossák a hangszereket. Pedig, pedig, ez a Korrobori az egyetlen világosság, ami még előcsalhatna valami nem szégyellnivaló fotográfiát - rólunk. Megkötötten, eltiportan, ami magyarság-féle még akad itt, csak egy kormányzott s mégis szabadjára engedett nép-alakulással bújnék ki s lendülne föl. Cholnoky Viktor a Nyugat-ban egyszer egy könyvről beszélt, melyet meg kellene írni. Négy esztendővel az ő cikke előtt én ugyanezt próbáltam rajongva bebeszélni egy magyar politikus fejébe, Párizsban. Hogy, no most rajtunk van a or, turáni fajtákon s ezeknek mi magyarok vagyunk a legeleje. Ezért vagyunk olyan benn Európában, régóta s közel a hanyatló kultúrákhoz. Azóta - ne adjon erőt az akármilyen isten, hogy elmondjam - megláttam élesen akkori látásom csalárdságát. Ex nihil-nihil: annyira csak magasabbra törő kultúr-emberek is akadnak talán közöttünk, hogy egy lehetetlen szamárságért az egész emberi kultúra ellen vétkezzünk? Valamit már látok, ami magyarság van, az semmiképpen sem hasonlít az iskolai olvasókönyvekben föltálalt magyarsághoz. A püspök, a mágnás s nobilis és egregius ősök gyámoltalan utódja csak akkor prosperálnak, ha zsidók. Elő-típusát látom egy új népnek, a Korrobori kiváltott népének s óh bár jól látnék. Ez volna mi minden dilemmánk megoldása s nyilván a História remekbekészült munkája, ha igaz volna. Kultúrát végre is csak azok csinálnak, akik olyan nyugtalanok, hogy nekik az egész föld kevés. Az utolsó ilyen magyarokat azonban már Ottó császár - ő volt-e csakugyan? - megcsonkította a Lech mezején. A kultúra és a továbbmenés tehát a Balkán-fajták közé ékelt korcs-magyarság számára, a nem éppen tökéletes, de hasznos zsidóság. Egyébként? Egyébként: "örülj és vigadozz Edomnak leánya, ki lakozol Hucznak földében, mert még terajtad is általmegyen a pohár, megrészegülsz és okádol."
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!