„Ha úgy vesszük, Dávid Ibolyának sikerül hidat barkácsolnia a rendszerváltás szakadéka fölé. Ez a híd Bokros Lajos nevét viseli. Miután a 2009-es európai választásokon a volt szocialista miniszter nevével a konzervatív párt meglepetést okozva átlépte a bejutási küszöböt, viszont a szabad demokraták végképp elvesztették a reményüket arra, hogy bejussanak a 2010-es magyar parlamentbe, a hírek szerint Bokros Lajos neve olyan alapot teremt, amely a két riválist egy pártba tömörítheti. Normális körülmények között nem is lenne ebben semmi meglepő. Hisz a liberális és a konzervatív politikai krédók között nincs olyan nagy távolság, amit lehetetlen lenne áthidalni, ha a politikai érdekek ezt diktálják. Ám tudjuk, a rendszerváltást követő magyar politikai fejlődés egyáltalán nem volt problémátlan.
A rendszerváltás két meghatározó ereje olyan mértékben feszült egymásnak, ami a kívülálló számára sok tekintetben érthetetlennek tűnhetett, s ami másfelől egy ilyen kései összeborulást a hazai viszonyok ismerői számára tesz nehezen értelmezhetővé. Egyes magyarázatok szerint a korábbi feszültség forrása a huszadik századi magyar történelem mélységes bugyraiban keresendő. Az MDF vezette első kormányt keresztény kurzussal vádoló ellenzék a két világháború közötti időszaknak a holokauszthoz vezető történelmi traumáját elevenítette fel saját politikai céljai érdekében. Másfelől amikor az SZDSZ a Horn Gyula vezette MSZP-vel koalícióra lépett, kritikusai szerint feladta az Ellenzéki Kerekasztal gentlemen's agreementjét, amelynek lényege az volt, hogy a volt kommunista hatalom jogutódjaival nem szövetkezik egyik rendszerváltó erő sem.”
Horkay Hörcher Ferenc: Új párt: Szabad Demokrata Fórum? (Heti Válasz)