Drága barátaim, megint házhoz megyek a pofonért
Én nem akarok egy pukkancs, sértett, nárcisztikus, hazudozós, bosszúálló, populista elnököt.
„Bilincsbe verjük jövendő ellenzékünket!” – körülbelül ez a Fidesz kampányszlogenje.
„»Bilincsbe verjük jövendő ellenzékünket!« – körülbelül ez a Fidesz kampányszlogenje. »Ha nincs rá okunk, akkor majd hamisítunk ilyeneket« – ez pedig a belső útmutatásuk. Igaz, hamisítani mások is tudnak, nem is nagyon kell házilagos gyártással maszatolni, elég, ha a barnaingesek által összetákolt dolgokkal operálnak. Jut eszembe, a héten megismerhettük a legtakarékosabb magyar pártot, a Jobbikot, amely valódi láthatóságának öt éve alatt kevesebb, mint 10 millió forintból gazdálkodott. Ez megfelel főasszonyuk három havi európai paramenti »tisztelet«-díjának, egy jobb autó is kijöhet belőle, vagy egy 40 négyzetméteres iroda. Persze, vagy-vagy, a kettő együtt már nem. Plakátokat is alig gyárttattak, rendezvényeket se szerveztek, s a magyargárdájuk is ingyenbe volt. Ez ám a döfi!
(...)
Jómagam azonban jó pár, valódi emberek részvételével zajlott rendezvényen is részt vettem a héten, a választókörzetemben. Ezeken is volt szó mindenféle jelenlegi gondokról, jövőbeni aggodalmakról, ám két dolog kapcsán mégis láthattam örömteli megnyugvást. Az egyik a távfűtés esete, mert hogy a korábbi horror-magas szinthez képest ma 30-40-50 százalékkal kevesebbet kell fizetni. A másik, számomra a legkedvesebb, és egyúttal a környékbéliek kedvence, mondhatnánk a vérzivataros médiapolitizálás dacára az egyik legfontosabb mindennapi dolog: még 2006-ban »varázsoltunk« az egyik Lehel téri gyalogos aluljáró fölé egy olyan valamit, ami a gyötrelmes lépcsőzgetések helyett egyenes rájutást biztosít egy fontos célpontra, a Lehel Csarnokra. Egy zebrát. Kicsit fekete, kicsit fehér, néha meg-megkopik, de mindenképpen a miénk.”