„Nem csoda, hogy a kívülálló inkább az "ahogy esik, úgy puffan" rendezőelvet véli felfedezni a Fidesz egyéni képviselőjelöltjeinek listáján, és az egyszerű talpasokhoz hasonlóan ő sem nagyon érti, hogy miért épp x-re esett a választás y-nal szemben. Mindez persze a szerepek durva félreértelmezéséből fakad. A tagságnak nem az a dolga, hogy képviselőjelöltet állítson, hanem hogy szorgalmasan talpalva mindent megtegyen a vezetés által választott jelölt sikeréért. Kétségtelen, hogy a Fidesz számára leginkább a droidok felelnének meg párttagságnak; kár, hogy a technikai fejlődés még nem jutott el erre a szintre.
A Fidesszel szemben a másik (még) nagy párt, az MSZP egyenesen imádja tagjait, olyannyira, hogy szükség esetén nem habozik imaginárius elvtársakkal feltölteni a párt sorait. Ezekkel a képzeletbeli barátokkal, azaz párttagokkal aztán minden könnyen megy, meglehetősen egyszerű elnyerni a jóváhagyásukat bármihez. Az MSZP jelöltállítása körül így aztán minden rendben ment és olyan izgalmakkal kellett megelégednünk, mint hogy Szili Katalin vagy Gyurcsány Ferenc zászlaja nagyobb-e az országos listán. Ha bárkit is érdekelne: Gyurcsányé.”