Szoboszlai, made in Hungary – portrét közölt válogatottunk csapatkapitányáról a New York Times sportlapja

Nyitókép: 

Szoboszlai Dominikról, a magyar labdarúgó-válogatott csapatkapitányáról, a Liverpool labdarúgójáról készített portrécikket James Pearce, a The New York Times sportlapja, a The Athletic szerzője. Pearce igazi Liverpool-szakértő, hiszen 14 évig a város lapjánál, a Liverpool Echo-nál dolgozott futballszakíróként, és nyújtott betekintést a szurkolóknak a klub mindennapi életének részleteibe. 

A The Athletic szerzője a cikk elkészítéséhez még Magyarországra is ellátogatott – járt többek közt a labdarúgó nevelőegyesületénél, a Főnix Gold FC-nél, valamint egyori alma materében, a székesfehérvári Vörösmarty Mihály általános iskolában, és beszélt egykori tanáraival és édesapjával is. A „Dominik Szoboszlai, made in Hungary: ‘He was doing practice drills aged three’” címmel megjelent cikk a magyar labdarúgó útját mutatja be a gyerekkortól a Liverpool kezdőcsapatáig és a magyar labdarúgó-válogatottig. 

A Főnix Gold

A 2007-ben Dominik édesapja, Szoboszlai Zsolt által alapított Főnix Gold FC a gyerekek tehetséggondozásának kiváló példája. A mindössze 20 taggal indult akadémia létszáma mára 250-re nőtt, és komoly hírnévre tett szert az ifjúsági labdarúgás területén. „A Főnix Goldot édesapja, Zsolt alapította 2007-ben, amikor Dominik hét éves volt, és ma már 250, 5-19 éves korosztályhoz tartozó gyerekkel és fiatallal foglalkoznak” – jegyzi meg Pearce, kiemelve az akadémia növekedését, és a magyar labdarúgásra kifejtett hatásait. 

A Főnix Gold nem szokványos edzési módszerei – attól kezdve, hogy hároméves kortól gyakorlatokat végeztetnek a gyerekekkel, egész odáig, hogy a mindennapokban használt tárgyakat kreatív módon alkalmazzák a gyakorlatoknál az egyéni készségek és a versenyképesség fokozása érdekében – mind jól jelzik, hogy személyre szabottan közelítik meg az egyéni fejlődést. Zsolt elhivatottsága a versenyszellem egyszerű, de innovatív eszközökkel – például vizespalackok szlalom-bójaként történő felhasználásával – történő fejlesztése iránt sokat elárul a gyermek Dominikot formáló környezetről. 

De sok Főnix-nevelésű labadarúgó játszik a magyar élvonalban, miközben az akadémia jelenlegi terméséből több mint egy tucat játékos képviseli hazáját különböző korosztályos szinten.

A Főnixnél a technikai készségekre és a személyre szabott fejlődésre fókuszálnak, ez filozófiájuk sarokköve – írja a The Athletic szerzője. A pályán történő problémák megoldásának képessége a fiatal játékosokba oltott technikai felkészültség, valamint az edzéstervben szereplő mentális és fizikai kihívások közvetlen eredménye. 

– idézi Pearce Szoboszlai Zsoltot, aki edzéseken sokszor színes fejpántokat adott a gyerekeknek, akiknek golflabdával a kezükben kellett játszaniuk. 

„A fejpántokkal az volt a cél, hogy mindig felnézzenek, hogy csapattársat találjanak, a golflabdákkal pedig az, hogy ne kövessenek el szabálytalanságot az ellenfél mezének meghúzásával. A lényeg, hogy megtanulják, mezhúzás helyett hogyan használják a testüket ahhoz, hogy előnybe kerüljenek az ellenfél játékosával szemben. Dominik meglehetősen vékony volt, ezért nem mindig kereste az egy-egy elleni helyzeteket. Inkább az eszét használta. A lényeg az volt, hogy mindent megtanuljanak a játékról. A cél nem az volt, hogy profi labdarúgó legyen, hanem az, hogy olyan jó legyen, amilyen csak tud” – mondta az édesapa. 

Szoboszlai Dominik útja a profi labdarúgás világába

Ahogy Dominik tehetsége kibontakozott, úgy vált a profi játékhoz vezető út egyre egyértelműbbé. Pearce úgy fogalmaz: „A felderítők továbbra is egymás sarkát taposták, hogy megnézzék Dominikot. Az olasz Atalantánál és a holland ADO Den Haagnál is eltöltött egy kis sidőt, mielőtt úgy döntött, hogy a Red Bull konszern salzburgi akadémiájához csatlakozik.” Ezek a lépések kulcsfontosságúak voltak abban, hogy Dominikot közelebb vigyék a játék magasabb szintjéhez, felkészítve őt az élvonalbeli labdarúgás kemény világára. 

„Amikor Salzburgot választottuk, nem a profi karrierre gondoltunk, hanem az utánpótlás-fejlesztési struktúrára, amelyet 15 és 18 év közötti játékosok fejlődését szolgálja. A szabályok szerint Dominik csak 16 éves korában mehetett külföldre, a Főnixnél pedig akkor még csak 15 év alatti csapataink voltak, így fél évig az MTK-ban játszott, mielőtt Ausztriába költözött.” – idézte fel Dominik édesapja. 

Szoboszlai Zsolt szerint fiának személyisége segített kezelni a helyzetet, hogy 16 évesen elhagyta a családi fészket. „Segítettünk neki felkészülni minderre. A kezdeti beépült a gondolkodásába, hogy ha minden jól megy, valószínűleg mennie kell majd”. A fejlődés pedig gyors volt, a fiókcsapatnak mondható FC Lieferingtől gyorsan felkerült a Salzburg első csapatába, ahol 2018-ban, 17 évesen debütált. 

Az iskolában

Szoboszlai Dominik a székesfehérvári Vörösmarty Mihály általános iskolába járt. 

„Dominik óriási sztár ebben az országban, de még mindig visszatér régi iskolájába az osztálytalálkozókra” – mondja Makainé Bernadett igazgató, majd felidézi, hogy a labdarúgó hétéves korától járt az intézménybe, amikor megállapodás született a Főnixszel, és délutánonként mehetett oda edzeni. „Mindig is elkötelezett volt a foci mellett. Amikor megszólalt a szünetben a csengő, mindig ő volt az első az udvaron, aki labdával kezdett játszani”.

– teszi hozzá az igazgató. 

Szili Csaba Szoboszlai egyori történelemtanára és az iskolai futballcsapat edzője volt, amikor ő ott tanult.

„Büszke vagyok arra, amit elért, de még büszkébb vagyok arra, amilyen személyiség, és ahogy viselkedik” – mondja, majd felidézi, hogy Szoboszlai mindig is jó tanuló volt, de inkább a futball érdekelte, mint a tanulás. Megtette, amit mindenképp muszáj volt, de a foci fontosabb volt neki.

„Volt egy legendás csapatunk, ami minden versenyt megnyert, amelyen részt vettünk. Kétszer nyertük meg a magyarországi diákolimpiát. Bolla Bendegúz ugyanabban az iskolai csapatban játszott, mint Dominik.”  – emlékszik vissza. 

Slett Csaba, Szoboszlai egykori testnevelő tanára, iskolai futballedző pedig így emlékszik egykori tanítványára: „Dominik született vezér. Mindig vállalta a felelősséget. Olyan jól látott a pályán. Az elkötelezettség és a tehetsége egyértelmű volt, de nem mondhatom, hogy számítottam arra, hogy eléri azt a szintet, amit elért. Egy magyar játékossal szemben ez nem igazán lehet elvárás.

Harmadikos korában két évvel idősebb fiúk ellen játszott. Ha veszítettünk, néha dühös vagy ideges lett. De általában mi nyertünk. Emlékszem, egy másik fehérvári csapat ellen játszottunk selejtezőt az ötkarikás kupáért, és sokkal erősebbek voltunk náluk. Valahányszor gólt szereztünk, Dominik száguldott, hogy kiszedje a labdát a hálóból, és visszahelyezze a középkezdéshez, hogy mielőbb újrakezdődhessen a játék”. 

A teljes cikket ITT OLVASHATJA EL.