Mutatjuk: ezért szárnyal a két újonc, az MTK és a DVTK az NB I-ben!

Jelen helyzet azért is szokatlan, hiszen amióta 12 csapatos az NB I (2015 nyarán csökkentette a bajnokság létszámát  Magyar Labdarúgó Szövetség), nem telt el úgy bajnoki idény, hogy a két újonc egyaránt bennmaradt volna az élvonalban.

MTK: fiatalok és idősek remek mixe

Vegyük először górcső alá az MTK együttesét, hiszen Horváth Dávid csapata áll az első helyen. A fiatal szakvezető nem először vette át beugróként az együttest (két éve az NB I utolsó négy fordulójában váltotta Márton Gábort, és bár hiába gyűjtött ez idő alatt 10 pontot a csapat, többek között a bajnok Ferencváros idegenbeli, 3-0-s legyőzésével), nem sikerült megkapszkodni a legjobbak között. A másodosztályban már a klublegenda, Bognár György irányításával kezdte venni az akadályokat az MTK (Németh Krisztiánék remekül rajtoltak, hiszen az első hét fordulóban csupán egyetlen döntetlen csúszott bele a győzelmi sorozatba, ráadásul 30-szor voltak eredményesek), ám a következő heteket érthetetlen hullámvölgy követte (két döntetlen, négy vereség), amelyet már nem élt túl Bognár.

Ezek után lett újra az együttes szakvezetője Horváth Dávid, aki a Diósgyőr mögött juttatta fel a kék-fehéreket az NB I-be. A rajt szolidra sikerült, hiszen az első három játéknap csupán 4 pont jött össze, ám utána olyan négyes győzelmi sorozatot produkált a gárda, amelyre senki nem számított: siker a tavalyi meglepetéscsapat, a Kecskemét ellen (1-0), idegenbeli diadal a remek formába lendülő Debrecen otthonában (3-1), presztízsgyőzelem az újonctárs, Diósgyőr ellen (2-1), végül az Újpest a Megyeri úton sem tudta megállítani Németh Krisztiánékat.

A fiatal vezetőedző remekül megtalálta a közös hangot a csapat fiataljaival és az idősekkel, kitűnően mixeli a csapatot, a sikerek pedig nem csak önbizalmat adtak a játékosoknak, hanem a közösség is még jobban összekovácsolódott.

a védelemben az 57-szeres válogatott, a 2016-os Eb-n résztvevő Kádár Tamás, a középpályán a remek labdái, életveszélyes lövései mellett is rendre eredményes Bognár István irányít (ha elfárad a 26-szoros válogatott Stieber Zoltán helyettesíti, elöl pedig a 37- szeres válogatott (Stieberrel együtt ugyancsak 2016-os Eb-résztvevő) Németh Krisztián ontja a gólokat.

, no és Kovács Mátyás és Molnár Rajmund is egyre ígéretesebb teljesítményt nyújt. Az MTK rendkívül lendületes kontrákra képes, a játékosok hihetetlen gyorsan reagálnak bizonyos szituációkra, és gyakran ennek a gondolkodásnak köszönhető, hogy nehezen lehet megverni őket. Az igazi fokmérő az elkövetkező hetek lesznek, hiszen következik a Ferencváros elleni örökrangadó, majd Székesfehérvárra látogat a csapat, végül a Puskás Akadémiát fogadja.  

DVTK: ezúttal bejött a légiósinvázió!

Miskolcról köztudott, hogy akkor is futball-láz van a városban, ha a DVTK a középmezőnyben poroszkál, netán a kiesés ellen küzd. Elképzelhetjük, hogy most mennyire fiesztahangulat uralja a hétköznapokat is, hiszen a csapat minden várakozást felülmúlva, karakteres teljesítményt nyújtva áll a tabella második helyén.

A DVTK-val kapcsolatban is muszáj a szakvezetővel kezdenünk, hiszen ifjabb Kuznyecov Szergej (édesapja a Ferencváros legendás hátvédje, tagja volt az 1995-ös BL-csapatnak is, sőt az utód is játszott az FTC korosztályos csapataiban) a feltörekvő edzőgeneráció egyik legmarkánsabb tagja, nem véletlen, hogy 

Ami tény: a 41 éves szakember valósággal berobbant a hazai mezőnybe, amikor tavaly Dragan Vukmirtól átvette a DVTK irányítását, egyből lehetett érezni: a vezetőedző és a csapat – egymásra talált! Egy éve, augusztusi kinevezésekor az alábbiakat nyilatkozta a klubhonlapnak:

„Legfontosabb célom, hogy a DVTK játékát látva a szurkolók élvezzék a meccseinket, örömmel érkezzenek a stadionba, és boldogan távozzanak onnan. Olyan csapatot szeretnék a pályán látni, amelyik dinamikus módon futballozik, lelkes, odateszi magát, mégis mindig fegyelmezetten tartja magát a taktikához. Az jelzi majd, hogy jó úton járunk, ha az ellenfelek félve érkeznek Diósgyőrbe”

S hogy ez mennyire igaz lett az elmúlt időszakban, igazolja a csapathoz közelállók állítását: Kuznyecov abszolút érzelemmentesen, hideg fejjel, kizárólag szakmai alapon állítja össze a csapatot, nincsenek kedvenc játékosai, a megfelelő játékost mindig a megfelelő poszton játszatja.

Ami szembetűnő, hogy hiába a feljutás, a játékoskeret az NB I-re készülve, jelentős vérátömlesztésen esett át, és szembetűnő a jelentős légiósinvázió. Ez mindig kétélű fegyver, hiszen a DVTK-nál is megégtek már korábban jó néhány külföldi futballistával (utoljára a spanyol trió, Fernando, Gallardo és Luque volt légiós-közönségkedvenc Miskolcon), pláne, hogy a nyári szünetben magyar szinten kiemelkedő képességű labdarúgóktól (Eppel Márton, Könyves Norbert, Koman Vladimir vagy éppen Medgyes Sinan) köszöntek el.

A játékosmegfigyelői hálózat viszont remekül működött, hiszen a külföldi labdarúgók közül a kapus, a horvát Karlo Sentic az edzőmérkőzéseken tapasztalt bizonytalanságok után a bajnokságban már kirobbanthatatlan, a hátsó alakzatban a nigériai Godfrey Stephen lendülete, gólja, gólpasszai élményszámba mennek, a középpályán a szlovén Rudi Pozeg-Vancas teljesítménye a szezon egyik legkellemesebb meglepetése, elöl a pedig a ghánai-holland Elton Acolatse, a nigériai Bright Edomwonyi és a brazil Pernambuco (az utóbbi két NB II-es szezon legeredményesebb futballistájával, Lukács Dániellel kiegészülve) félelmetes támadósort alkot.

A Diósgyőrrel kapcsolatban természetesen kihagyhatatlan tényező a közönség, a ferencvárosi publikum után talán a legvérmesebb az országban, jelzésértékű, hogy a Debrecen elleni rangadóra 9518-an voltak kíváncsiak élőben. Holdampf Gergőékre sem várnak könnyű napok a közeljövőben: a Kecskemétet fogadják, Újpestre látogatnak, majd érkezik az idény rangadója az első helyért: Diósgyőri VTK – Ferencváros! Nem nagy kockázat kijelenteni: telt ház előtt...

Nyitókép: dvtk.eu