Elszoktunk már az ilyesmiktől

„Lehet azon sopánkodni, hogy milyenek ezek a jelöltek, milyen pártok állnak mögöttük, lehet azon keseregni, hogy egy csomó mindenben ugyanazt képviselik, vagy hogy egy csomó ígéretük teljesen irreális, mégis van valami nosztalgikusan jó érzés abban, hogy legalább verseny és vita van arról, hogy ki mit akar, ki az alkalmasabb, ki az esélyesebb. (Fun fact: a közszolgálati hírügynökség azt emelte ki egy kormányzati háttérintézmény függetlennek beállított munkatársának egyik nyilatkozatából, hogy tök mindegy, mit csinálnak ezek a jelöltek, mert nem folytattak érdemi vitát. :D)

Az elején én is csak legyintettem az egészre, hogy egy újabb érdektelen, felesleges bohóckodás az egész, mint szinte minden, ami az ellenzéknél történik, de mostanra már inkább azt gondolom, hogy az összes bénaságával együtt ez mégis csak jobb, mint amikor ki tudja, kik, ki tudja, mi alapján dobálják be az esélytelenebbnél esélytelenebb jelölteket a tuti bukóba.

És nem arról van szó, hogy most jó vagy rossz döntés született, hanem arról, hogy alapvetően jó és egészséges, ahogy ez az egész előválasztás lezajlott, csak már elszoktunk az ilyesmiktől.”