„Sosem szabad lebecsülni még egy apró rossz cselekedetben rejlő kárörömöt sem, ennek jegyében írtam alá a MKKP ajánlóívét a Moszkva téren. Nem csak azért, mert egy vonzó fiatal hölgy állt a pultjuk mögött, hanem azért is, mert mindezt más ellenzéki aktivisták látóterében tehettem meg, akiket nyilván és remélhetőleg idegesített a dolog. De legfőképpen, mert ezzel akartam példát mutatni az ellenzéki szavazóknak, legalábbis azoknak, akik még fenntartják az agyműködésüket.
Épelméjű ember nem tekintheti öncélnak csupán azt, hogy ne a Fidesz kormányozza Magyarországot, nem gondolhatja azt, bármi ami jön, utána az jobb lesz.
Mert valljuk meg, aki tényleg Gyurcsányékat akarja visszatenni a hatalomba, aki MSZP-P, DK, LMP, Momentum, Jobbik koalícióra akarja bízni az országot, az nem nagyon törődik a következményekkel. Arról még az ellenzéki szavazók, sőt a liberális értelmiség nem dühöngő fázisban lévő tagjai is egyetértenek, hogy ezen pártok egyenként alkalmatlanok a kormányzásra. Merész következtetés az, hogy együtt tovább csökken az alkalmatlanság-faktoruk, és nem összeadódik. Az elmebajaik típusai alapján inkább a szorzás a helyes művelet, aztán még egy négyzetre emelés, hogy az alkalmatlanságukat meghatározzuk.”