Béla, a kém

„Az ellenzékiség kriminalizálása a diktatúra nyitánya.

Fölháborodás és gúnykacaj szokta fogadni a balközép/szociálliberális »oldalon« a radikálisan jobboldali (fideszes) kormányzat csakugyan visszataszító és nevetséges vádaskodásait, amelyek szerint az ellenzék »idegenszerű«, idegen zsoldban áll, vagy főszereplőinek gyökértelen kozmopolitizmusa (internacionalizmusa, globalizmusa) miatt – akár öntudatlanul – idegen érdekeket szolgál ki. Ez majdnem minden esetben az érvelő vita elkerülését szolgálja, és az ellenzékre uszítja az identitásukban bizonytalan, a kiismerhetetlen nagyvilágtól – nem is mindig indokolatlanul – rettegő, a válságtól megrémített, a kapitalizmus kiszámíthatatlanságától az őrületbe kergetett választókat.

Akkor azonban, amikor a közös ellenfelet – a Fidesz és a balközép közös, szélsőjobboldali ellenfelét – illetik ilyen orrfacsaróan bűzös, átlátszóan manipulatív vádakkal, akkor a balközép politika és újságírás demokratikus ösztönei nem működnek. (Bár a hét végén megjelent pár szkeptikusabb írás, szerencsére.) Miféle vádak azok, amelyeknek a tartalma titkos? De amelyeknek a kompromittáló, lejárató lényegét gondosan kiszivárogtatják az ilyesmiben gyanúsan jól értesült kormánylapnak? Egy héttel az ijesztő végeredménnyel fenyegető európai választások előtt?

Kovács Béla szélsőjobboldali pártja nem érdemli meg egyetlen magyar állampolgár egyetértését vagy rokonszenvét se. Ugyanakkor Kovács Béla és párttársai is polgártársaink, politikai közösségünk velünk egyenrangú tagjai, és a joggal való visszaélés – az untig ismert és a maga unalmasságában is elítélendő összeesküvés-elmélet teljesen hagyományos alkalmazása – velük szemben is megengedhetetlen. A Jobbik nem azért rossz párt, mert az egyik képviselője és képviselőjelöltje állítólag »orosz kém« – ami abszolúte elhihetetlen képtelenség – , hanem azért, amit képvisel és amit javasol.”