Gazdaságosabb megújulókra van szükség – interjú egy ex-NASA űrhajóssal

Inspiráló, háromnegyed órás előadást tartott az előttünk álló, globális, illetve ahogy Ön nevezte, planetáris kihívásokról. Egykori űrhajósként, környezetvédő projektek résztvevőjeként milyen esélyt lát arra, hogy az újra erősen konfliktusos emberiség például a karbonkibocsátás dinamikus növekedésének problémájával megbirkózik?

Én úgy közelíteném, új fordítanám meg a kérdést, hogy mikor fogja a fosszilis forrásokból származó, természetesen őrült, exponenciális ütemben növekvő energiatermelést lehagyni a megújuló energiatermelés. A friss adatok szerint a szél és a napenergia termelése a bolygó egészén csak most haladta meg a 10 százalékot, és évről-évre tíz százalékkal nő. Ez persze nagyon kevés. Fontos azonban, hogy nem kizárólag a termelés módja a kérdés, hanem a termelés üvegházhatású gázokat kibocsátó lábnyoma. Azaz a fosszilis termelés lábnyomát is szükséges csökkenteni.

Mégis, hogyan lehetséges ez olyan mértékben, hogy valóban kevesebb negatív hatást gyakoroljunk a bolygónk ökoszisztémájára?

Szerintem erre csak egyetlen mód van: sokkal nyereségesebbé tesszük az energiatermelés- és felhasználás karbonsemleges módjait. Ez pedig leginkább úgy valósítható meg, hogyha a következő pár évben a technológia még jobban megnöveli a megújuló energiatermelés hatékonyságát. Magyarán például a napenergia termelése és annak tárolása még a mainál is sokkal-sokkal olcsóbb, gazdaságosabb lesz. Ez kell ahhoz, hogy érdemben csökkentsük, majd kivezessük a fosszilis energiahordozókat mind a termelésből, mind például a szállításból. 

Ehhez mire lenne most szükség?

Ebben első körben a gazdaságpolitikai ösztönzők, klímamegállapodások, államközi egyezmények szükségesek. De ezek valójában – ahogy Ön is említette – valójában csak a jéghegy csúcsát jelentik.

Olyan, amely extrém módon hatékony, miközben nem is túl drága.

Olyasmire gondol, mint például a fúziós energia?

Igen, ez óriási áttörés lehetne.

Értem, de ennek megvalósulása még legalább 10-15 év, ha egyáltalán működhet. Van ennyi időnk?

Itt kapcsolódik a kérdéshez az űrkutatás is. A NASA célul tűzte ki a visszatérést a Holdra. Ugyanakkor jól működő fúziós reaktor nélkül nincsen sok esélyünk arra, hogy biztonságos, állandó bázist hozzunk létre a holdon. A Nemzetközi Űrállomáson, ahol én is hónapokig dolgoztam, a kutatási program részét képezik a fúziós energetikai kutatások is. Azt nem tudom megmondani, hogy ezek mikor érhetnek be, de azt tudom, hogy az űrkutatás nélkül sokkal lassabban érhetünk célt.

Mire alapozza ezt az optimizmust? A hatvanas években nyilván jobban hatott az űrtechnikai innováció a mindennapi életre, nem?

Nem, éppen ellenkezőleg. Akkoriban, amikor én 8 évesen a Holdra-szállást bámultam a képernyőn, és eldöntöttem, hogy űrhajós leszek, csak nagyon lassan szivárogtak le a mindennapokba a kutatási eredmények, például a számítástechnika elterjedéséhez is évtizedek kellettek. Gondoljon csak bele, hogy nem csak érzékeny szenzorok, GPS, korrózióvédelem, inzulinpumpa vagy házi víztisztító nem lenne űrkutatás nélkül, de például meggyőződésem, hogy a napelem technológia sem fejlődött volna ilyen sebességgel, ilyen magas szintre. De természetesen a Nemzetközi Űrállomáson többek között akkumulátor technológiák tökéletesítéséhez szükséges kutatásokat is végeztünk már korábban és most is. 

Az űrutazás még ma sem mindennapi, de olyan magáncégek, mint a Blue Origin, a Virgin Galactic vagy a SpaceX egyre több átlagembernek teszik lehetővé, hogy átéljék azt a szemléletformáló élményt, amiben Önnek is része lehetett. Hogyan változik manapság az űripar?

Ahhoz hasonlítanám, mint ami a repülésben történt körülbelül egy évszázada, az első világháború után. Addig a repülés pár őrült-zseni mérnök és a katonaság privilégiuma volt, de az 1920-as 30-as évektől fokozatosan elérhetővé vált egy jóval szélesebb kör számára. Voltak persze benne olyan zsákutcák, mint a léghajó, ám a hajók és a vonatok mellett hamar megtalálta a helyét a polgári repülés.

A NASA az utóbbi hónapokban sokat küszködik az Artemis Programmal, amely az Apollo program mintájára hirdette meg az Ön által is említett visszatérést a Holdra, de hatalmas csúszásban van. Nem lehet, hogy jobbak lesznek ebben a magáncégek?

Ahogyan az előadásomban is kiemeltem, az együttműködés mindennél fontosabb, hiszen az űr – mint köztudott – kemény terep. Továbbá biztosan ismeri a mondást: „hát, ez nem rakétatudomány” – de ki kell ábrándítsam Önt és azokat, akik gyors és látványos eredményekre számítanak: ez bizony éppen hogy rakétatudomány...  De szerencsére ezt a NASA is felismerte, így dollármilliárdokkal támogatja a gyorsan fejlesztő agilis cégeket, sőt versenyezteti is őket.

Egy gondolat erejéig kanyarodjunk még vissza az energetikához. Mit szólnak majd a végletesebben gondolkodó környezetvédők az évi sok száz, akár sok ezer rakétaindításhoz?

Amennyiben az űrutazás valóban tömeges, legalábbis a mainál sokkal gyakoribb lesz, mondjuk 10-15 éves távlatban, addigra a rakétatechnológiáknak is hatékonyabbá, kevéssé szennyezővé kell válnia. Ez, amíg évi néhány kilövés történt, valóban nem volt kiemelt szempont. Szerencsére a rakétafejlesztések iránya erre is figyelemmel van. Már csak azért is, mert lehetséges, hogy egy-két évtized múlva a Föld távolabbi pontjait rakéta-repülők kötik majd össze. De addig még sok dolgunk lesz itt a Földön, főképpen a fenntarthatóság és az együttműködés terén.

NÉVJEGY

Ronald John Garan Jr. 

• 1961. október 30-án született, ma nyugalmazott NASA űrhajós.
• 1982-ben végezte a New York-i Állami Egyetem Oneonta Főiskoláját, majd belépett a légierőhöz, és 1984-ben alhadnagy rangban F-16-os pilóta lett, Nyugat-Németországban is szolgált.
• Harci bevetéseket teljesített Irakban a Sivatagi Pajzs és a Sivatagi Vihar során.
• Mielőtt űrhajós lett, a 40. repülési tesztrepülőszázad műveleti tisztje volt.
• Először a Nemzetközi Űrállomásra (ISS) induló, 2008. májusi STS-124 küldetésen repült az űrben, mint küldetésspecialista.
• 2011. április 4-én tért vissza az ISS-re, ahol hat hónapig tartózkodott a 27. expedíció tagjaként.
• Összesen 4 űrsétát tett, és két jelentős vadászrepülőgép balesete is volt.
• Felesége Carmel Courtney, három fiuk van.
• Fenntartható projektekben is részt vesz, fut, futballozik, edzőként is dolgozik, továbbá elkötelezett római katolikusként rendszeresen tanít gyerekeket Vasárnapi Iskola keretei között.