Klímaváltozás elleni harc paradoxonja: digitális róka fogta karbon csuka

Egy kínai kutatók által jegyzett és brit, valamint mexikói tudósok által lektorált átfogó tanulmány szerint bár a világ városai a bolygófelszín mindössze 3 százalékát teszik ki, mégis az ENSZ becslése alapján a globális szén-dioxid kibocsátás 75 százalékát ezek a települések adják. Mindössze 23 kínai város, köztük Sanghaj, Peking és Hantan, valamint Moszkva és Tokió felelősek az összkibocsátás 52 százalékáért. A fejlettebb országokban ugyan számbelileg kevesebben élnek a nagyvárosokban, de az egy főre jutó karbon-kibocsátásban az európai, amerikai és ausztrál városok jelentősen túlszárnyalják a fejlődő országok városainak többségét.

A digitalizáció kiindulópontjai is a nagyvárosok

A CIDOB nevű barcelonai think tank tanulmányában a városokat érintő zöld átállás perspektíváit (kockázatokat és lehetőségeket) mutatja be a digitalizáció szemüvegén keresztül. Állításuk szerint a digitalizáció és az éghajlatváltozás két, egymással összefüggő folyamat, ugyanis a városok az éghajlatváltozás elleni küzdelem éllovasai, miközben a digitalizáció kiindulópontjai és a nagy adatközpontok helyei is egyben. A városok számos területen játszanak kiemelkedően fontos szerepet, úgymint energiahatékony szolgáltatások fejlesztése, döntéshozatalt támogató városi adatplatformok és adattárak kialakítása, alacsony szén-dioxid-kibocsátású intelligens mobilitási megoldások fejlesztése és támogatása.

Az is egyértelmű trendnek tűnik, hogy a digitalizáció egyre fontosabb szerepet tölt be az életünkben, ráadásul a Bécsi Nemzetközi Gazdaságtani Intézet szerint a gazdaságok versenyképességét különösen az információs és kommunikációs technológia előállítása érdekében folytatott kutatás-fejlesztés növeli.

Ugyanakkor azzal is számolni kell, hogy a mesterséges intelligencia fejlesztése és betanítása olyan mértékben energiaigényes, hogy meghaladja öt átlagos amerikai jármű élethosszig tartó (!) ökológiai lábnyomát, amelybe beleértendő az autók legyártásakor keletkező károsanyag-kibocsátás is – ahogy azt az MIT (Massachusetts Institute of Technology, Massachusettsi Műszaki Egyetem) kutatói még 2019-ben becsülték. Bár a mostani adatok azt mutatják, hogy az energiahatékonyság terén elért eredményeknek (is) köszönhetően az Európai Biztonsági Tanulmányok Intézet (ISS) elemzése szerint miközben az elmúlt hat évben az internetes forgalom közel 420 százalékkal nőtt, az adatközpontok (szerverek) energiaigénye lényegében szinten maradt. Ám a dolgok internetje (ToI), az új típusú számítástechnikai eszközök és a lokálisan megjelenő adatközpontok nagymértékben megváltoztathatják ezt a képet, hiszen az előrejelzések szerint 2019-hez képest 2030-ra megháromszorozódhat az internetre csatlakozó eszközök mennyisége, meghaladva a 25 milliárd darabot. 

A körforgásos gazdaság e-hulladékai

Ez ugyanakkor egy további hatalmas, mondhatni nem szándékolt hatással is jár: az e-hulladékok burjánzásával jelentősen nő a környezetkárosító anyagok mennyisége is amellett, hogy a kritikus nyersanyagok kimerülésével is számolni kell. (Van olyan elemzés, amelyből kiderül: a jelenlegi ütem esetén a Föld nyersanyagkincsei nem lesznek elegendőek, és akár tízszeres növekedés sem elképzelhetetlen a nyersanyagszükséglet terén. Folyamatosan értékelődik fel az űripar jelentősége: egy 2017-es NASA kutatás szerint egy focipálya méretű aszteroida akár 50 milliárd dollárt is érhet.) Ezért ezen termékek előállításával és költségeivel is foglalkozni kell, ráadásul egyre inkább előtérbe kerül az az igény is, hogy ezen elektronikai eszközök környezetbarátabbak legyenek. A brüsszeli székhelyű Európai Politikai Központ elemzése szerint a körforgásos gazdaság fejlesztése során az online platformok és a digitális termékútlevelek, valamint a robotika, a mesterséges intelligencia és a 3D nyomtatás felhasználásával az elektronikai termékek is környezetbarátabbá válhatnak.

Ráadásul az energiafogyasztás folyamatosan nőni fog, ezért sem véletlen, hogy Franciaország több új reaktor építését határozta el az elmúlt időszakban, de a robbanásszerűen növekvő népességére hivatkozva Szaúdi-Arábia is 16 reaktor megépítését tervezi megkezdeni 2030-ig. Az EU-ban is várhatóan 7-9 százalékkalal fog nőni az energiaigény 2030-ig.

Zöld digitális diplomácia

A korábban idézett EU kül- és biztonságpolitikával foglalkozó agytröszt, az ISS elemzése hozzáteszi mindehhez még azt is, hogy az EU-nak új megközelítéssel, az úgynevezett. „zöld digitális diplomácia” alkalmazásával kellene vezető szerepet vállalnia ezen a téren, ami egyben stratégiai előny lehet egy geopolitikai versenyben. Az ISS amellett is érvel, hogy a „zöld digitális diplomácia” lehetőség arra, hogy az EU nemcsak vezető, hanem a szabványok tekintetében alakító szerepet is betöltsön világszerte.

A lecke tehát „fel van adva” – nem elegendő csak egy-egy témára fókuszálni, hanem összehangolt űrstratégia szükséges – minden szinten, mert – ahogy egy James Bond film címe is sugallja – a Föld nem lesz elég. Ráadásul a mozifilmben kazahsztáni és orosz atomtudósok szerepelnek – mindkét ország az utóbbi időben igencsak rivaldafénybe került.

Tudta, hogy Ukrajna rendelkezik Európa második legnagyobb urániumtartalékával?

(Fotó: Pixabay)