Nyugaton elfelejtik, hogy feltételek nélkül nincs innováció

A koronavírus-elleni vakcinák és az átoltottság növelésével párhuzamosan szerte a világon megnőtt a technológia, illetve az innováció iránti optimizmus. A cégek egyre fogékonyabbá váltak a digitalizációs megoldások iránt, amelyhez természetesen leginkább az járult hozzá, hogy hódított a home-office, illetve a távmunkák legkülönfélébb fajtái. Viszont egy ilyen felfokozott hangulatban is érdemes a realitás talaján maradni. A kormányok hiába kötelezték el magukat afelé, hogy többet fognak befektetni a tudományba, illetve a K+F szektorba, ez önmagában nem okozza – és nem is okozhatja – az elmozdulást az alacsony növekedésű és termelékenységű időszakból egy újabb, innováció-vezérelte korba – legalábbis az alapvető feltételek megléte nélkül.

A kezdeti optimizmus ellenére a helyzet jobbára változatlan

Még a pandémia berobbanása előtt meg kellett barátkoznia a fejlett világnak azzal a ténnyel, hogy drasztikusan lelassult a gazdaságok növekedési üteme. Ha a 2010-es évtizedet vesszük figyelembe, akkor az amerikai termelékenység, pontosabban az egy munkaórára jutó termelés az azt megelőző évtized ütemének felével nőtt, hiszen nem voltak meg a növekedés alapvető feltételei.

A termelékenység növekedése pedig kívánatos lenne, hiszen egyrészt előmozdítja a reálbérek növekedését, másrészt a gazdaság kínálati oldalának bővülésével az emelkedő infláció nem jelentene akkora problémát, egy valódi, nem csak a külsőségeket (például: távoli munka) érintő innovációs fordulat pedig az emberek életére is nagyobb hatással lenne.

Ugyanakkor hiába volt egy kis digitalizációs javulás, a világ jelenleg nem a termelékenyebb világgazdaság irányába halad. Ezt a konkrét számadatok is alátámasztják. Vegyünk egy amerikai és egy brit példát. 2022 második negyedévében az amerikai GDP 0,1 százalékos esést könyvelhetett el, tette ezt annak ellenére, hogy 1,3 millió fővel nőtt a bérlistán szereplő amerikaiak száma. Nagy-Britanniában hasonló a helyzet, ahol szintén 0,1 százalékos volt a visszaesés 150 ezer fős foglalkoztatásbővülés mellett. Mindkét példa azt mutatja, hogy úgy csökken a termelékenység, hogy közben több ember dolgozik. Valódi áttörést jelentő technológiai újítások nélkül, akármennyivel is több embert foglalkoztatnak, a termelékenység érdemben továbbra sem fog bővülni.

A probléma forrásai

A termelékenység növekedésének elmaradása több okra vezethető vissza, nem csak  a technológiai feltételek biztosítása a lényeg itt. Egyrészt az kétségtelen, hogy a beruházási kiadások fellendültek, de ennek hatásai csak idővel válnak érezhetővé, az sem példa nélküli, hogy a magasabb üzleti befektetéseknek a termelékenységre kifejtett hatására 3-5 évet kell várni. Élhetünk ugyanakkor szkepticizmussal a termelékenység növekedése kapcsán.

Az egyik ilyen tényező, hogy a cégek többnyire nem olyan dolgokba fektetnek be, amelyeknek termelékenységnövelő hatása lenne. Mikor problémák voltak az ellátási láncokkal, akkor igyekeztek azokat bővíteni, illetve megvédeni, ami ugyan a rugalmasságra jótékony hatással volt, de létrehozott egy redundanciát is, ami növelte a cégek költségeit. Ezen felül nem volt példa nélküli a készletek felhalmozása sem, többnyire alapanyagokból vagy éppen késztermékekből, amelyek – annak ellenére, hogy beleszámítanak a beruházásokba –, szintén nem fogják javítani a termelékenységet. 

Egy sokatmondó szám erre vonatkozóan Németországból, hogy 2021 év végén az ilyen készletek felhalmozása a teljes beruházási volumen 9 százalékát tette ki. Ekkora számra azelőtt még nem volt példa. Ezek a tények azt is jelentik, hogy a rövid távú gazdasági válságkezelés prioritás élvez a hosszú távú innovációval szemben a fejlett világban. Például az alapvető feltételek biztosítása nélkül hiába fektet be az amerikai vállaltok mesterséges intelligenciába, automatizációba, valamint gépi tanulásba, ha lényegében az amerikai robotimport nem haladja meg a pandémia berobbanása előtti szintet.

A másik ok a home-office-ra vonatkozik. Az otthoni munkavégzés elvben segít a munkavállalóknak a munka és a magánélet közti egyensúly megteremtésében, valamint sokkal kényelmesebb munkavégzési mód, de egyelőre a hatékonysága nem igazolt, a hosszú távú termelékenységre gyakorolt hatása pedig erősen kérdéses.

Ebből következik a harmadik tényező, ami a világjárvány keltette hatékonysági deficitre vonatkozik. A vállalatok a pandémia alatt folyamatosan fertőtlenítették, illetve takarították a helyiségeiket, ami még most is így van, ezzel hozzájárulva a munkavállalóik relatív biztonságérzetéhez. A másik oldalról ez viszont nem segíti az adott vállalatot a termelékenységben. Ráadásul a munkavállalók a pandémia miatt egyre több betegszabadságot vettek igénybe. Egy brit példával élve: az irodába való visszatéréssel drasztikusan megugrott a betegségek miatt elveszített munkavállalók száma.

Mikro nélkül nincs Makro

Egy szó, mint száz: makroökonómia nincs és nem is lehet mikroökonómia nélkül. Ez azt jelenti, hogy egy várt technológiai, illetve innovációs-boom nem következhet be a feltételek megteremtése nélkül. A fejlett világ nem véletlenül küzd már huzamosabb ideje alacsony növekedéssel, illetve termelékenységgel. Önmagában a foglalkoztatás bővülése nem eredményezi és nem is eredményezheti a termelékenység ugrásszerű növekedését, amíg nincsenek meg a korszellemnek megfelelő technológiai és innovációs feltételek. Ugyanakkor az eddigi gondolkodásban is elengedhetetlen egy gyökeres változás a sikerhez.

Borítókép: MTI/ Komka Péter