Ukrajna hatalmas gáztartaléka ad magyarázatot Putyin és az EU viselkedésére?

A volt Szovjetunió tagállamai közül sokan büszkélkedhetnek hatalmas ásványkincsekkel. A Kaszpi-tenger környékén található a világ olajkészletének három százaléka és a világ földgázkészletének négy százaléka. 

Mivel Európa nem rendelkezik ilyen adottságokkal (kivéve az északi-tengeri bányászatot és a hollandiai groningeni lelőhelyet), a gázt importálnia kell. A szovjet korszak jól kiépített infrastruktúrájának köszönhetően Oroszország természetes, meghatározó kereskedelmi partnerré vált, ami miatt egyes európai országokban már inkább a függőségről beszélnek.

amelyen keresztül az európai országok csökkenthetik Oroszországtól való függőségüket.

Közismert, hogy az orosz költségvetés számára az olaj- és gázértékesítésből származó bevételek a teljes bevétel 45 százalékát tették ki, amely arány idén jelentősen növekedhet. Az energiahordozók után az Európából befolyó pénz Oroszország szövetségi költségvetésének mintegy 33 százalékát teszi ki. A Bloomberg Economics szerint az energiahordozók utáni bevétel akár egyötödével meghaladhatja a 2021-es adatot.

Oroszország számára kellemetlen lehet, hogy elveszítsék a világ egyik legnagyobb nyersanyag-exportőri pozíciójukat. A novinky.cz weboldal emlékeztet arra, hogy Ukrajna területén mintegy 1,1 billió köbméter gáz található. A Nemzetközi Energiaügynökség még bátrabb, 5,4 billió köbméterre becsüli ezt a potenciált.

Külön érdekesség, hogy

A Kárpátok keleti lejtőin kívül, a Krím-félszigeten, az Azovi -tengeren és különösen a Dnyeper-Donyeck-árokban. Ez utóbbiban igazolták a fent említett 1,1 billió köbméter földgáz 80 százalékát.  

Lehetséges ukrán gázlelőhelyek (Forrás Noviny.cz)

Jogos a lap felvetése, hogy Oroszországnak igazából nincs szüksége ukrán gázra. Ha azonban Ukrajna teret és lehetőséget kapna 5,4 billió köbméter potenciális lelőhelyének kiaknázására, Európa minden bizonnyal az első lenne a vásárlók sorában. Az Európai Unióval határos fekvése miatt Ukrajna tranzitország, így meg vannak a szükséges vezetékes csatlakozások Európába. Hatalmas gáztároló kapacitással is rendelkezik, amelyek jelenleg kihasználatlanok.

Így a potenciális ukrán szállítások Európába könnyen megfoszthatják Moszkvát egy létfontosságú bevételi forrástól. 

A Krím már előhírnök volt

2011 és 2013 között a kijevi kormány nyugati bányászati ​​vállalatokat bízott meg, amelyek vizsgálták a fent említett térségekben rejlő lehetőségeket.  Viszont nem sokáig maradtak Ukrajnában. 2014 februárjában Putyin elrendelte a Krím annektálását. Ezzel egy időben a nyugtalanság fokozódott Donbászon, ahol Oroszország a szakadárokat támogatta. Mindez egy háborúvá nőtt ki, amely a mai napig tart. Ukrajna innentől többé nem tekinthető stabil területnek, és a nyugati bányászok inkább visszavonultak. A lelőhelyek feltárása határozatlan időre megszakadt.

Külön érdekesség, hogy amikor az orosz erők 2014-ben elfoglalták a Krímet, lefoglalták a Naftogaz ukrán állami energiakonszern Fekete-tengeren működő leányvállalatait. A Kreml elkobozta ezeket a cégeket – több milliárd dollár értékű berendezéssel – és átadta őket a Gazprom orosz állami energiaóriásnak. Oroszország egyetlen csapással beszüntette Ukrajna tengeri olaj- és gázipari műveleteit, és megerősítette a sajátját.  

Azeriek esete

Amikor az 1990-es évek végén Azerbajdzsán nyugati olajcégekkel közösen elhatározta, hogy a Kaszpi-tengeren lévő olajmezőitől olajvezetéket épít a törökországi Ceyhan kikötőhöz, azon töprengett, merre vezethetnék a vezetékek az orosz befolyás csökkentése érdekében. A választás Georgiára esett.

Az első olaj 2006 májusában érte el Törökországot. Az amerikaiak ezt követően döntöttek úgy, hogy honorálják Grúziát azzal, hogy támogatják az esetleges NATO-csatlakozásukat. 2008 augusztusában Oroszország inváziót indított Grúzia ellen, hogy elfoglalja Abházia és Dél-Oszétia szeparatista területeit. A NATO-álom hirtelen szertefoszlott a grúzokban.

A nyugati befektetések azonban nem lanyhultak, és 2018 óta működik a Transanatol Pipeline (TANAP), amely összeköti Európát az azerbajdzsáni gázzal. Az éves 10 milliárd köbméter gázkapacitásnál a teljes európai fogyasztás két százalékáról lehet csak beszélni, de így is lehetővé teszi az európai politikusok számára, hogy egy kicsit csökkentsék az oroszországi függőséget.

Megválaszolatlan kérdés

Arra a kérdésre, hogy a jelenlegi ukrajnai agresszió része-e Putyin azon tervének, hogy megerősítse az oroszok energiadominanciáját, egyelőre nincs megcáfolhatatlan válasz.

Oroszország után Norvégia a legnagyobb gázszállítója Európának, 23 százalékos részesedéssel. Az északi állam bizonyított földgázkészlete körülbelül 1,43 billió köbméter. Ukrajna, ha beigazolódnának a benne rejlő lehetőségek, azonnal a sarkukra hágna a képességeivel, sőt messze megelőznék a norvégokat.  

Oroszországnak tehát érdeke, hogy Ukrajna a jövőben ne váljon energiahatalommá.

Nem véletlenül mondta Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke, mikor kitűzték 2030-ra az összes orosz energiaimport megszüntetésének tervét, hogy „függetlenednünk kell az orosz olajtól, széntől és gáztól. Egyszerűen nem támaszkodhatunk egy olyan beszállítóra, aki kifejezetten fenyeget bennünket”