Az ukrán gáztranzit útvesztőjében

Az ukrajnai energetikai válság kérdéskörével már az előző cikkekben foglalkoztunk (Itt>> és Itt>>) és arra a megállapításra jutottunk, hogy a 2022-ben az ország energetikai ellátásában felmerülhetnek kisebb-nagyobb zavarok.

A Náftogáz exelnökének jóslata

Néhány napja az ukrajnai információs teret felrobbantotta a Náftogáz korábbi vezetőjének, Andrej Koboljevnek a nyilatkozata, aki valóságos energiaösszeomlást jósolt Ukrajnának erre a télre.

Nyíltan kimondta, hogy fennáll annak a veszélye, hogy leállítják az orosz gáz Ukrajnán keresztüli tranzitját, amit az Északi Áramlat 2 elindítása eredményez. Ezt követően

És ha folytatjuk Koboljev gondolatát, mindez jelentős megrázkódtatásokkal fenyegeti Ukrajnát.

Az ex-vezető a 2021. évet több szempontból fordulópontként értékeli a globális gázpiacon történt események kapcsán. A főbb tényezők, melyek erős hatást gyakoroltak:

1. a világgazdaság fellendülése a pandémia-válság gyengülése közepette, ami a földgáz iránti kereslet növekedését okozta;

2. a „mocskos” szén szándékos elutasítása és a tisztább metánra való átállás számos országban, elsősorban Kínában, amely rekordnagyságú kék üzemanyag-import volumennövekedést mutatott, és a világ élére került a cseppfolyósított üzemanyagok (LNG) behozatalában;

3. az Északi Áramlat 2 építésének befejezése további ösztönzést adott Moszkvának, hogy fokozza az EU-ra és Németországra nehezedő nyomást, különösen annak érdekében, hogy minden formalitásnak eleget tegyen, és az ukrán útvonalat elkerülő gázvezetéket teljes mértékben elindítsa.

A fent felsorolt tényezők a fő okai a földgáz gyors áremelkedésének Európában, mely így a „kalapács és az üllő közé került” esetet eredményezte (a kalapács a globális kereslet növekedése, az üllő pedig az exportált földgáz mennyiségi minimalizálásának taktikája az EU-ba, amit ún. piaci szárításnak is hívnak).

Ezt a szituációt alkalmazta a Gazprom idén nyáron és az év végére egyaránt. E tényezők kombinációja rekordmagasságú árakhoz vezetett az európai gázközpontokban és tőzsdéken, ahol az ár magabiztosan 1000 dollár körül tart ezer köbméterenként, és a kilátások arra, hogy visszatérjenek a megszokott 200 – 300 $/1000 köbméter árra eléggé valószerűtlennek tűnik.

Az európai gázárak ugrásszerű megugrása Ukrajnát is elérte, tekintettel az európai gázpiacba való teljes integrációra. Az ukrán energiatőzsde szerint a jelen írás időpontjában a földgáz árának jelenértéke az európai csomópontokban (nappal) az ukrán határig megközelítette a 90 000 UAH ezer köbméterenkénti értéket (ez 3300$, ami az adókat és szállítási költségéket is tartalmazza). Az ipari fogyasztók hazai piaci árai átlépték a 2$/köbméter határt, ami a gazdaság több ágazatát egyszerre a túlélés küszöbére sodorta.

Előrejelzései szerint a következő kulcsfontosságú mutatókkal lép be Ukrajna a 2022-es évbe:

– az ukrán földalatti gáztárolók gázkészletei 14 milliárd köbméter alatt lesznek;

– a belföldi fogyasztás mennyisége megközelítőleg megegyezik az elmúlt év szintjével erős hideg időjárási időszakokban (a terület nagy részén -15 ° С alatt), és elérheti a 150-180 millió köbmétert naponta;

– a hazai termelés változatlan marad (55 millió köbméter naponta);

– az ukrán gázszolgáltató vállalat a Náftogáz súlyos pénzügyi hiányban van és csak az államtól tud forrást szerezni ennek fedezésére.

Koboljev arra a következtetésre jutott, hogy Ukrajna nem húzza ki jelentős mennyiségű gázimport nélkül a 2022 első negyedévét az alacsony hőmérséklet okozta csúcsterhelések miatt.

de a következő már most nyilvánvaló: 2022-ben az ukrán gázpiac helyzetét meghatározó fő tényezője a veszteség mértéke lesz, amivel az állam az első negyedévben fog szembesülni.

Két lehetséges forgatókönyvet nevesített meg

Optimista:

A Náftogáz elegendő földgázimportot tud majd biztosítani a napi hiányok fedezésére. Magán a Náftogáz-on ebben a forgatókönyvben kevés múlik, mert pénzügyi forrás nélkül maradt (az aktuális adókat sem fizeti már). Ekkora volumenben csak az állam tudja biztosítani a forrást számára.

Nehéz megjósolni az ilyen import árát, mivel a földgáz ára továbbra is széles sávban fog ingadozni több tényező hatására: az időjárás és a Kreml döntései, valamint az európai piac LNG-ellátása jelenti majd az ár felső határát. Az Ázsiából Európába irányított LNG-tankerek csak kisebb mértékben csökkentik az árcsúcsokat, de nem tudják visszaállítani az árat a válság előtti szintre, a Náftogaznak pedig minden áron meg kell vásárolnia az energiaforrást, függetlenül attól, hogy az értéke visszatér az ezer köbméterenkénti 2000 dollár fölé.

Pesszimista:

A Náftogáz nem lesz képes elegendő gázimportot biztosítani a napi hiányok fedezésére. Ez a forgatókönyv nem csak pénzhiány miatt következhet be (értsd az állam megtagadja a legnagyobb állami energetikai vállalat pénzügyi támogatását), hanem az Európai Unióból származó importkapacitások hiánya esetén is.

Egyszerűen fogalmazva, ha a Náftogáz meg is kapja az összes szükséges forrást, a hazai gázfogyasztás 2020. februárjával megegyező növekedését lehetetlen lesz kompenzálni a meglévő uniós gázimport kapacitásokkal.

mivel az ukrán fogyasztók lekapcsolása eléggé szürreálisnak tűnik, és a rendszert úgy alakították ki, hogy a közép-ukrajnai és keleti megyékbe Nyugat-Európából jelenleg lehetetlen földgázt szállítani.

Az optimista forgatókönyv szerint az első negyedévben csak anyagi kár keletkezik, és ezt nem nehéz felmérni – a gáz vételára mínusz az eladási ár (a Náftogáz kb. 220 dollárért adja el), ill. 1,5 – 5,3 milliárd dollár veszteség a pénzügyi eredmény.

A második forgatókönyv szerint a dolgok sokkal rosszabbak lesznek.

így az Ukrajna területén áthaladó tranzit teljes leállítása és a jelenlegi – a 2019. decemberében megkötött – tranzitszerződés azonnali felmondása következhet belőle.

Nincs értelme ilyen helyzetben számolni az anyagi kár összegét, mivel az sokkal nagyobb lesz, mint a gáz vételi és eladási árának különbségéből adódó veszteség plusz az orosz gáz tranzitjából származó bevételkiesésből származó veszteség 2024-ig.

Gondolatok a forgatókönyvek kapcsán

Hogy melyik forgatókönyv fog megvalósulni, azt nehéz megjósolni és nem is nagyon hálás dolog, mert túlságos képlékeny az ukrajnai realitásokban, mivel sok múlik többek között az időjáráson (az előrejelzések szerint a tél hátralévő része hideg lesz), és a Nyugat és Moszkva közötti geopolitikai megállapodásokon is.

Továbbá fontos megemlíteni, hogy az ukrán vezetésnek van-e szándéka a hazai gázfogyasztást erőteljesen csökkenteni, a Koboljev által leírt események elkerülése végett. A Náftogáz volt vezetője úgy véli, ebbe az ukrán kormány nem fog beleegyezni.

Az állami cég jelenlegi vezetése azonban már a fogyasztás „szigorítására” szólít fel, hogy átvészelje a nehéz szezont. Vagyis

Ám, mint látjuk, az „optimista” forgatókönyv keretében is megtorpan az import gázellátástól függő ukrán ipar. És ez a folyamat már javában zajlik. Az pedig, hogy a hatóságok megpróbálják direkt módon korlátozni a gyárak áremelkedését, nem vezetnek semmire.

Például, miután a kormány úgy döntött, hogy korlátozza a magánvállalatok gáztermelésének jövedelmezőségét és azt az élelmiszertermelők számára biztosítja,

Január első napjaiban, amikor életbe lépett a korlátozás már 18,6 millió köbmétert adtak el külföldre. Ez megközelítőleg megegyezik az élelmiszeripar havonta fogyasztott mennyiségével, amelyre korlátozták a gázár felső határát. Vagyis óriási ütemben elkezdték exportra árulni az ukrán gázt. Ez pedig növeli a kockázatokat arra nézve, hogy Ukrajna átvészeli-e ezt a telet, vagy minden összeomlásba fog fordulni, amit Koboljev jósol.

Az Északi Áramlat 2 kilátásai

Külön téma az Északi Áramlat 2 üzembe helyezése, amelyet a Naftogaz ex-vezetője az ukrajnai tranzit leállásával köt össze.

Az indulás elhúzódásának fő oka nem annyira Ukrajna, mint inkább az Oroszország és az európai országok közötti gázszállítási alkuk.

Európa a következő évtizedekben a széntermelés elutasítása miatt nagymértékben növeli ennek az energiaforrásnak a fogyasztását. És ebből kiindulva Oroszország felajánlja az európaiaknak, hogy hosszú távú szerződésekkel növeljék gázvásárlásukat. És ehhez kapcsolódik a gáz Ukrajnán keresztüli tranzitjának folytatása is.

Az európaiak viszont azt szeretnék, ha Oroszország a megnövekedett gázfelhasználást ne hosszú távú szerződések keretében (hosszú távú vételt az EU végleg el akarná hagyni), hanem azonnali piacra szállítaná. Ugyanakkor meggyőznék a Gazpromot, hogy kössön új szerződést a gáz 2024 utáni Ukrajnán történő tranzitjára.

Mindemellett Európában akadályozzák az Északi Áramlat 2 elindítását, mivel nyomást gyakorolnak Oroszországra, hogy rávegyék az említett rendszer elfogadására.

Emiatt most nőnek a gázárak Európában. Valójában nagyon nagy és összetett ügyletek vannak körülötte.

Hogy meddig bírják, nem világos. Oroszországban egyértelművé teszik, hogy készen állnak a várakozásra. És általában véve a magas gázárak helyzete Európában továbbra is Moszkva kezére játszik. Ez nem csak a Gazprom megnövekedett jövedelmezősége miatt, hanem azért is, mert a további orosz árukat, amelyek költségében magas a gáz részesedése, sokkal versenyképesebbé teszi a világpiacon, mint európai társaiké. Az ukránok pedig, mint látjuk, teljesen eltűnhetnek a piacról, hiszen az államnak a nyugati országokkal ellentétben nincs átfogó hazai termelői támogatáspolitikája.

Vagyis Oroszországnak minden oka megvan arra, hogy megvárja, amíg az EU elfogadja feltételeit.

De az, hogy megvalósul-e az Ukrajnán áthaladó földgáztranzit leállításának forgatókönyve, nagyban a Nyugattól függ, amelynek vagy meg kell osztania a gázt (páldául az ukránoknak, lengyeleknek), vagy pénzt adnia Ukrajnának a vásárláshoz. De hogy erre az Európai Unió vagy az Egyesült Államok hajlandó lesz-e, azt egyebek mellett a Németország és Oroszország, valamint Moszkva és Washington soron következő, januárban sorra kerülő tárgyalásai mutatják meg.

Nagyon reméljük, hogy az időjárás kedvez nekünk és az optimista forgatókönyv szerint fognak alakulni a dolgok. És ahogy a híres közmondás mondja:

De úgy néz ki, hogy ezt a költséget a végén a lakossággal fogják megfizettetni.

(Címlapkép: Naftogaz.com)