A németeknek is túl sok a teljesen liberalizált energiapiac

 - mondta Krischer a dpa hírügynökségnek.

Valójában Krischer bejelentette az igényt arra, hogy a  jövőben egységes tarifák legyenek  az alapszolgáltatásban, azazaz újonnan érkezett ügyfelek ne fizessenek kétszer-háromszor annyit, mint a már meglévők. Az új ügyfelek pedig fiuethettékl a nagyobb rezsiszámlákat.  Az államtitkár arra is felhívta a figyelmet, hogy a jelenlegi helyzet csak szükségtelenül leterheli a bíróságokat, ugyanis a hoppon maradt fogyasztók kizárólag csak a bíróságokhoz fordulhatnak, az esetek többségében a rájuk nézve kedvező eredmény reménye nélkül.

A minisztérium arra kívánt reagálni, hogy sok fapados szolgáltatónál volt turbulencia, és több ezer szerződést mondtak fel. Ezek a fogyasztók aztán az adott régió alapszolgáltatójánál, az úgynevezett csereellátásba esnek, de a fogyasztói központok szerint sokszor lényegesen többet kell fizetniük.

A liberalizált áram- és gázpiac

A liberalizált áram- és gázpiac több szereplőt enged a piacra. Tulajdonképp bármely vállalat indulhat, amint megszerezte az áram- és gázszolgáltatáshoz szükséges licenceket. A szolgáltató szerződést köt a fogyasztóval, mondjuk egy háztartással és ennek alapján megvásárolja a szabad piacon, a “börzén” a szükséges elektromos áramot vagy gázt, illetve kifizeti a disztribúciós költségeket. A disztribúciót általában már nagy, monopolhelyzetben lévő vállalatok végzik. A disztribúció teszi ki sok esetben a számla felét, vagy még többet.

A nagyobb szolgáltatók általában előre lekötötték a szükséges energia mennyiséget, ezért is voltak többnyiredrágábbak az elmúlt időszakban. A kisebb szolgáltatók viszont a börzei árcsökkenéseket várták, így próbáltak nyereséghez jutni, alacsonyabb árakat elérni, és ezzel elcsábítani a fogyasztókat.

Ez a stratégia azonban az idén teljesen összedőlt, így sok közülük visszaadta a licencét, a szolgáltatást pedig egy megbízott vállalat, az alapszolgáltató vette át. Ezt viszont az alapszolgáltató igyekezett kényszerként beállítani. Némi igazuk volt is , hiszen százezrével kapták a nyakukba az új ügyfeleket, akiknek a fogyasztásával nem számoltak és akiknek a szükségletét nem tudták időben lekötni (még alacsonyabb áron), hanem az aktuális börzei árakon kellett a meglévőhöz hozzávásárolniuk az energiát. Időközben az energiaárak soha nem látott magasságokba emelkedtek. A régi és az új kliensek számlaösszegei közötti különbség tehát így keletkezett.

A liberalizált piacon is létezhet hatósági ár, például mint Szlovákiában, ahol az előző év börzei árai alapján határozzák meg a következő év hatósági árait. Így, itt a következmények szerencsére enyhébbek voltak, mint azokban az országokban, ahol teljesen a piacra bízzák még a háztartások ellátását is.

Német visszalépés a teljes liberalizációtól

A liberalizált energiapiac németországi következményeiről sokat mond az államtitkár kijelentése:

A fogyasztóknak biztosította az energiát az alapszolgáltató vállalat, sok alapszolgáltató áttért arra, hogy különbséget tett az új és a meglévő ügyfelek között, és drágább tarifákkal adták az energiát. A fogyasztói szervezetek állásfoglalása szerint

A fogyasztói tanácsadó központok szempontjából ez jogilag megengedhetetlen, a tisztességes versenyre veszélyes és egyben érthetetlen is.

A felelős szereplők között alapvető az egyetértés abban, hogy szabályozásra van szükség. Robert Habeck (zöldek) gazdasági miniszter a Spiegelneknek nyilatkozva utalt az árampiac és a gázpiac teljes liberalizálására, amikor azt mondta:

„Nyilvánvalóan nem minden áramszolgáltató tudta beváltani az ügyfeleknek tett ígéreteit. Kialakult a diszkont mentalitás, ami csak akkor működik, ha minden gördülékenyen megy. Amint bizonytalanságok vannak a piacon, minden összeomlik.”

Az ellenzék részéről a Saar-vidék miniszterelnöke, Tobias Hans (CDU) csúcstalálkozót szorgalmazott a szövetségi államok között, ahol konkrét cselekvési tervről döntenének. Szerinte a tervnek tartalmaznia kell „az olcsó és alapvető szolgáltatókra vonatkozó állami szabályozást a túlkapások megelőzése érdekében”.