A fejlesztők a fenntarthatóság érdekében átalakíthatják a városi környezetet

A koronavírus komoly kihívások elé állította az emberiséget, de sajnos nem csak ilyen kívülről jövő veszélyekkel kell szembenéznünk, hanem az emberiség által okozott környezetkárosító tevékenységek hatásaival is.

Fontos évtizedet élünk

Az ENSZ a 2021 és 2030 közötti időszakot az ökoszisztéma-helyreállítás évtizedének nyilvánította, hiszen égető szükség van hatalmas területek, sőt tulajdonképpen az egész bolygó, mint az emberiség élőhelyének regenerációjára. A program keretében sor kerül jelentős erdősítésre, a városok zöldítésére, a növényi étrend népszerűsítésére, valamint károsodott folyók, partmenti és egyéb területek rekonstrukciójára. Ebben a folyamatban akár segítség is lehet, hogy a pandémia, és az azzal kapcsolatos lezárások, hatására sokan kezdik újra megtalálni a kapcsolatot a természettel annak ellenére is, hogy az elmúlt bő egy évben életterünk a saját otthonunkra és annak közvetlen környezetére szűkült le. 

Egyre veszélyesebb lesz a zsúfoltság a városokban

A világjárvány során ízelítőt kaphattunk olyan városokból, ahol alternatív növekedési modelleket követnek, melyek segítségével csökkenthető a hulladéktermelés és a szén-dioxid-kibocsátás, ugyanakkor nagyobb teret engednek a természetnek. 

Az ENSZ előrejelzése szerint 2050-re a bolygó népességének több mint 68 százaléka városokban fog lakni. A népesség növekedésével együttvéve ez azt jelenti, hogy addigra 2,5 milliárddal többen fogunk ilyen sűrűn lakott területeken élni. Egyre sürgetőbb tehát, hogy hatékonyan lépjünk fel a klímaváltozás negatív hatásaival szemben, különben a következő évtizedekben egymást fogják követni a különböző természeti és ember által okozott katasztrófák. Ezek pedig képesek lesznek globálisan veszélyeztetni az emberi létet és közösségeink gazdasági fenntarthatóságát. Tehát, itt az ideje, hogy kollektíven törekedjünk a természet és a köztünk lévő szakadék áthidalására. 

Mindenkinek fontos szerepe van a változásban

Könnyű hárítani a felelősséget, apró porszemnek érezvén magunkat, azonban a helyzet súlyossága miatt szükség van arra, hogy az állami és a magánszektor együttműködjön a transzformatív változások megvalósításában. A szingapúri kormány például elismeri a zöld infrastruktúra szükségességét, és egyértelmű célokat tűzött ki ennek megvalósítása érdekében, az idei év elején elindított 2030-as szingapúri zöld tervben. Ennek kapcsán Lee Hsien Loong miniszterelnök együttműködésekre szólította fel az ázsiai regionális nemzetközösségi vezetőket egy kerekasztal tárgyaláson.

A „80-80-80” néven is ismert szingapúri terv kézzelfogható célokat tűz ki. 2030-ig az összes épület 80 százalékát szeretnék zölddé tenni, az új épületek 80 százaléka lesz extra alacsony energia felhasználású és a best-in-class épületek esetében 80 százalékos energiahatékonyság javulást kívánnak elérni a 2005-ös szinthez képest. 

Bőven van min javítania az építőiparnak

Napjainkban az építőipar fogyasztja el a világ természeti erőforrásainak egyharmadát, és a globális károsanyag kibocsátás 40 százalékáért is ez az ágazat a felelős. Így az építőipar által termelt hulladékok és szennyezések csekély mértékű csökkentése is multiplikátorhatást eredményezhet, ami kritikus fontosságúvá teszi a fenntartható gyakorlatok iparági szintű adoptációját. A vállalatoknak tisztában kell lenniük a környezeti kockázatokkal, és komoly lépéseket kell tenniük annak érdekében, hogy megállítsák a környezetünk rombolását. 

A Lendlease, ami egy ausztrál székhelyű multinacionális építőipari és ingatlanfejlesztő vállalat, például a Mission Zero programjában azt tűzte ki célul, hogy 2025-re elérik a nettó nulla, míg 2040-re az abszolút nulla kibocsátás szintjét. A cég szerint a valós környezeti kockázatokat érdemes átkonvertálni üzleti stratégiává, és ezt operatív, hasznos cselekvésekké kell alakítani.

Számolni kell minden lehetőséggel az éghajlat terén

A Lendlease szerint első lépésként az épített környezet kialakításánál mérlegelni kell az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás és az ellenálló képesség lehetőségeit. Ennek érdekében az elmúlt években összevonták a helyi meteorológiai és földrajzi információkat, hogy azok alapján értékeljék a fejlesztések érzékenységét a kánikula, a szélsőséges időjárás, az áradások és a különféle éghajlati forgatókönyvek szempontjából. Ezek az elemzések döntő fontosságúak a környezeti kockázatok mérséklésében. Az általuk tervezett és megépített projektek során a fenntarthatóság és a tervezés elemei együtt járnak a környezeti kockázatok mérséklésével. Ez pedig egyértelműen hatással van a lakók és bérlők jóllétére is. 

A környezet egészére kiterjedő projektjeik, mint például Szingapúrban a Paya Lebar negyed (PLQ), jelentős előrelépésnek tekinthetőek olyan szempontból, hogy a közterületen több mint 300 százalékkal több fát ültetnek el, a tervezési elemek árvizekkel szemben ellenállóak, és a beruházások hatékonyan képes hidat építeni az ember és a természet közé. 

Az ellátási láncok zöldítése a digitalizáció révén

A multinacionális építőipari vállalatnál úgy gondolják, hogy szintén fontos lépés a fenntarthatóság beépítése a beszerzési folyamatba, mivel cégük környezetre gyakorolt hatásának 90 százaléka az ellátási láncból származik. Szükségesnek látják a fosszilis üzemanyagok mellőzését, amiket az építkezések során használnak. Ugyan ez az anyag biodízel, mégis változtatni szeretnének, és igyekeznek biztosítani, hogy a bioüzemanyag alapanyagok forrása ne okozzon nem szándékos környezetszennyezést. Emellett együttműködnek építőipari üzemek és berendezések gyártóival, hogy szélesebb körben elérhetőek legyenek biodízel meghajtású eszközök és járművek. 

Az építési tevékenységek 100 százalékos villamosítása, zöld energia biztosítása mellett, innovatív cél lehet a fejlesztők stratégiáiban. Nagyszerű lehetőségek rejlenek az akkumulátor tárolási technológiák ötvözésében és az okos folyamatok összekapcsolásában, illetve a hatékonyabb és tisztább kivitelezésben. 

A McKinsey egyik közvéleménykutatása szerint az ázsiai építőiparban 49 százaléka a válaszadóknak gondolja úgy, hogy a transparens end-to-end ellátási láncok hosszú távon segítenek csökkenteni a kockázatokat. Az iparág globális szén-dioxid kibocsátásának, az épület teljes életciklusa alatt, mintegy 11 százaléka alapanyagokhoz vagy építési folyamatokhoz kapcsolódik. Az integrált ellátási láncok hozzájárulhatnak a zöldebb, hatékonyabb működéshez, amely így csökkentett szén-dioxid-kibocsátással jár, és végső soron tisztább bolygót eredményez. Azonban az anyagok felhasználásának átalakításához elengedhetetlen a több érdekelt felet érintő megközelítés az ellátási láncokban. Szintén szükség van a lépcsőzetes erőfeszítésekre, melyek kiterjesztik a körkörös gazdasági és egyéb hulladékcsökkentési gyakorlatok alkalmazását. 

Okos épületmenedzsment a lakók érdekében

A jövő fenntartható épületei evolúciót jelentenek a statikus fizikai terektől az öntudatos és önszabályozó környezetig, amely képes akár előre látni a lakója igényeit és alkalmazkodni is tud azokhoz. A jövőben olyan autonóm városokra számíthatunk, amik hozzáférést kérnek majd bizonyos adatokhoz, melyek a lakosság igényeit mutatják meg pontosabban, valamint prediktív, azaz megelőző jellegű karbantartást hajtanak végre. 

Ahogy haladunk az építőipar digitalizálása felé a fejlesztőknek vizsgálniuk kell a digitális ikertechnológia intelligens interfészként való felhasználását az autonóm adaptív vezérléshez. Például a szingapúri Paya Lebar negyed egy nyílt épületrendszer-integrációs (OBSI) programot használ az épületfelügyelet minden funkciójának ésszerűsítésére, beleértve a szellőzőrendszert és a légkondicionálást is. A tapasztalatok szerint az OBSI jelentős víz- és költségmegtakarításokat eredményezett, kitűnő példát szolgáltatva arra az esetre, amikor az építőipar hatékonyan felhasználhatja a technológiát az okos épületkezelés támogatására. 

Egészen új szemlélettel épülnek a jövő városai

Michael Long, az ázsiai Lendlease fenntarthatósági vezetője szerint, a szén-dioxid-mentesítés útja nem könnyű, de a koronavírus-járvány utáni világban megnövekszik az igény a jobb épületek iránt is. Fontossá válik majd ezeknél, hogy a létrehozott terek, a levegőminőség és a biológiai sokféleség mind szinergiában működjön, hogy képesek legyenek megfelelni a pandémiát követő építési ökoszisztéma követelményeinek. A várostervezés jövőjében az lesz az új realitás, hogy egy biztonságos és megbízható létesítmény épül a vásárlók, a bérlők és a lakók számára, hogy mindenki részt vállalhasson a fenntartható jövő építésében és megőrzésében.